CSUHÉVIRÁG KÉSZÍTÉSE

  Első találkozásom a természetes anyagokkal kb. 24 évvel ezelőtt egy csuhébaba kapcsán történt, amelyet a Göcsej Múzeum ajándékboltjában vásároltam. Ekkor láttam ilyet életemben először. Annyira megtetszett, hogy egyből elhatároztam, én is megpróbálkozom vele. Egy ideig nézegettem, hogyan is készíthették. Éppen szeptember lévén, sikerült csuhét beszereznem és megalkottam első művemet. Majd tudatosan kerestem az efféle alkotásokat, ötleteket gyűjtve munkáimhoz, később már magam is találtam ki újakat. Szenvedélyemmé vált a természetes anyagok használata, tanítóként lehetőleg ezekkel dolgoztattam a gyerekeket. Legkedvesebb mégis a csuhé maradt, sokoldalúsága és könnyen hozzáférhető volta miatt.

  Most egy olyan - nagyon egyszerűen elkészíthető - dísztárgy munkamenetét fogom leírni, aminek minden kézműves foglalkozáson sikere volt mind a felnőttek, mind a gyerekek körében. A csuhévirágok közül ez a legkönnyebben elkészíthető.

Szükséges anyagok:

• Néhány csuhélevél
  
• Egy fűzvessző
  
• Erős cérna 2838-as kép
  
• Rafiaszálak
  
• Egy kevés víz, rongy

Csuhélevél:
  A kukoricacső takarólevelei, amit közvetlenül kukoricatöréskor gyűjtünk. Már korábban is szedhető. Sajnos ma már a gépi törések miatt egy kicsit nehezebb a hozzáférés. Én még a csemegekukorica csuhéját is el szoktam tenni, amit teljesen zölden szedünk le. Megszárítom, s szép kellemes zöldes árnyalatú lesz. Teljesen száraz állapotban tanácsos a leveleket eltenni, hogy ne penészedjenek be.
Főleg a puha és a nagyobb méretű leveleket érdemes begyűjteni.
  Lehet színezni is festőnövényekkel (pl. diólevél, bodzabogyó) vagy ruhafestékkel. Valójában természetes színeiben ugyanolyan gyönyörű. Vannak hófehér, valamint különböző barnás árnyalatúak, illetve bordós színezetűek Ha változatos munkákat szeretnénk készíteni, érdemes több különböző fajta kukorica csuhéját összegyűjteni. Ha selymes tapintásúra bukkanunk, mindenképpen tegyük el.
Amikor dolgozunk vele egy pillanatra vízbe mártjuk,majd egy száraz ruhával a fölösleget leitatjuk, így válik könnyen alakíthatóvá. Lehetőleg csak annyit vizezzünk be, amennyit felhasználunk.
Minden levél durvább részét -amivel a szárhoz kapaszkodott- levágjuk.

  A csuhélevelek két végét összefogjuk, csokorba rendezzük. Ezek lesznek a virág szirmai.
Ha a csuhéleveleket csíkokra tépkedjük,
máris egy más jellegű virágot kapunk.
Minél keskenyebb csíkokat használunk, annál több kell belőle, hogy a virágunk mutatós legyen.

Fűzvessző:
  Ezt használjuk a virág szárának. Kosárfonó ismerősöm hulladékait szoktam elkérni erre a célra, valójában bármilyen viszonylag egyenes vessző megfelel.
Az összeillesztgetett szirmokat erősen odakötjük a vessző vékonyabb végéhez.

Rafia: Egy pálmaféle rostjaiból készült természetes kötözőanyag, nálunk elsősorban a szőlészetben használják.
A rafiaszálat végigtekerjük a száron. Gyorsabban halad, ha a vesszőt pörgetjük.

Ha nem elég végig a rafia, így pótoljuk másikkal: Az előző rafia és az új rafia végét a vesszőhöz fogjuk, s mindkettőn haladva folytatjuk a tekerést.

  Ha szeretnénk a virágunknak leveleket, ahogy haladunk a száron, beillesztünk levélformájúra alakított csuhédarabokat, s szépen tovább sodorjuk a rafiánkat.
Ezt is sokféleképpen variálhatjuk. Újabb virágunknak készíthetünk más alakú levelet, s több levelet is tehetünk közé.

A száron teljesen végigtekerjük a rafiát, s erősen elkötjük

S ha már kezünkbe vettük az alapanyagokat, kitalálhatunk fantáziánk szerint bármilyen jellegű virágot.
Kellemes alkotást kívánok!

A "Minőségi, komplex turisztikai szolgáltatásfejlesztés kézművesház és fedett lovarda kialakításával" című projekt
az "Új Magyarország Vidékfejlesztési Program" keretében, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap támogatásával valósult meg