A molnárgörény (Mustela eversmannii) fajmegőrzési terve

 

A molnárgörény vagy pusztai görény (Mustela eversmannii) egy tipikus pusztai kisragadozónk, melynek állománya rohamosan csökken az elmúlt időszakban, főleg az élőhelyek zsugorodása miatt. Erről a természetvédelmileg kiemelt jelentőségű fajról kevés a biztos információ: habár a kisragadozót többen kutatják Magyarországon, de az eredmények természetvédelmi hasznosulása alacsony fokú: nem készült róla hivatalos fajmegörzési terv, átfogó kutatás, még a fokozottan védett státuszt sem nyerte el. Továbbá a társadalom körében sincs meg a faj ismertsége, hogy alakult ki, "mit keres" Magyarországon, mi a jelentősége. Ez az információhiány a faj védelmi tevékenységeit is akadályozza.

Összeállította: Molnár Attila

Az összeállításban részt vettek:

Bánfi Péter, Csathó András István, Cserkész Tamás, Hegyeli Zsolt, Heltai Miklós, Lanszki József, Molnár Géza, Németh Attila, Ottlecz Barnabás, Szabó Gyula, Terhes Attila

 

 

1. ÁTTEKINTÉS

A molnárgörény (Mustela eversmanii Lesson, 1927) hazánkban védett státuszú kisragadozó. Nagyon hasonló megjelenésű és közeli rokona a házi, vagy közönséges görény (Mustela putorius) vadászható, vadászidénye szeptember 1-től február utolsó napjáig tart. A molnárgörény az Európai Unió Élőhelyvédelmi Irányelvének II. mellékletében /275/2004. (X. 8.) Kormányrendelet) 2 A) számú mellékletében/ is szerepel, „közösségi jelentőségű állatfaj” védelmi kategóriában.

A molnárgörényt Magyarországon a legtöbb irodalom szerint Kárpát-medencei bennszülött, vagy szubendemikus alfaj képviseli, a M. eversmanii hungarica Éhik, 1928. Ez az alfaj Magyarországon kívül Ausztriában (Burgenland és Alsó-Ausztria), Csehország és Szlovákia alacsonyabb fekvésű területein, Ukrajna kárpátaljai részén, Románia nyugati határszéli, alföldi-dombvidéki területsávjában (Partium, Bánság) és Szerbia északi részén fordul elő. Nálunk a síkságok és alacsony dombvidékek lakója, a Dunántúli-dombvidéken általában ritka, a Kis- és Nagyalföldön él az állomány túlnyomó része, de kerüli az egykori árterek és mocsárvidékek, lápvidékek öntés-, rét- és tőzegtalajait, általában a magas talajvizet.

Valaha az ürgés legelők szőrmés ragadozója lehetett. A kiterjedt és összefüggő legelők XIX-XX. századi összezsugorodása, feldarabolódása eredeti élőhelyeit, és korábbi fő táplálékállatát, az ürgét is nagyon megfogyasztotta (1. ábra).

1. ábra. Vadászó molnárgörény eredeti élőhelyén, egy ürgés legelőn, Dobrudzsában (Románia). (Széll A. felvétele)

Nyilvánvaló módon, szerencsésen átállt a szántóföldi életmódra, és az ürgétől eltérő táplálékra, a szántókon azonban a veszélyeztető tényezők a külterjes legelőkhöz képest sokszorosan jelentkeznek. A faj egyelőre tolerálja az évtizedről évtizedre változó technikájú és technológiájú – általában egyre intenzívebb – mezőgazdasági művelés tájléptékű és lokális hatásait is, azonban nem lehet biztosan megmondani, meddig marad fenn ez a tolerancia, és ez a rugalmasság meddig képes megőrizni a fajt a Kárpát-medencében.

Bizonytalan jövője miatt időszerű az ökológiájával, természetvédelmi biológiájával kapcsolatos ismeretek összegyűjtése, és – legalább egy általános, irányelv szintű – védelmi program kidolgozása a számára.

 

2. HÁTTÉRINFORMÁCIÓK

2.1. Nómenklatúra, taxonómia

A molnárgörény (Mustela eversmanii Lesson, 1827) magyar nevét bundájának hátoldali világos színe miatt kapta, melynek eredete régi, bőrkereskedők használták a gereznájára, valószínűleg még a XIX. században, vagy előtte (Éhik 1928). Egyéb magyar nevei jellemző élőhelyére utalnak: mezei görény, pusztai görény. Újabban hívják sztyeppei görénynek is (Lanszki et al. 2007), ami azonban csak a magyar nevezéktan további bonyolítását szolgálja, kerülendő.

A molnárgörény a menyétfélék családjába (Mustelidae), azon belül a menyétfélék genusába (nemébe) tartozik, mely a családra is névadó Mustela. A 16 (17) fajos genus 9 subgenusba, alnembe csoportosítható. Közülük az egyik a görényféléké, a Putorius, ahova a 3 tulajdonképpeni görényfaj tartozik (Lariviére & Jennings 2009), a molnárgörényen kívül a közönséges vagy házi görény (M. putorius), a molnárgörény és az észak-amerikai füves pusztákon (egykor) elterjedt feketelábú görény (M. nigripes).

A valódi görények jól elkülönülnek a genuson belül. Ezek a leghosszabb és legsúlyosabb testű, azaz a legrobusztusabb fajok, melyeken jellegzetes, fordított színeződés figyelhető meg (a hát világosabb, mint a láb és a hasi oldal), ami a többi Mustela fajon nem fordul elő (és az emlősök más csoportjaiban is nagyon ritka) (Lariviére &. Jennings 2009).

A molnárgörény testméretei csak kis mértékben térnek el a házi görényétől, bár elterjedésének keleti, oroszországi részén jóval nagyobbra nőhet, mint nálunk. Több száz egyedes mintán alapuló oroszországi vizsgálata szerint (Heptner et al. 2001) ott a hímek testhossza az 56 cm-t is elérheti. A magyarországi példányok kisebbek, (hímek és nőstények összevontan) 30-45 cm (kivételesen 51 cm /Heltai M. személyes közlése/) hosszúak és 0,8-1,5 kg tömegűek (Lanszki 2010).

A görények között molekuláris taxonómiai és klasszikus genetikai vizsgálatok eredményei szerint is a M. nigripes és a M. eversmanii a közelebbi rokonok. Diploid kromoszómaszámuk 2n = 38 (Kurose et al. 2000), ami a Mustela genuson belül viszonylag elterjedt (Abramov 2000). Ezzel szemben a M. putorius kromoszómaszáma 2n = 40 (Frykman 1972), ami viszont ritka a menyétfélék között. A feketelábú és a molnárgörény közeli rokonsága régen ismert, a feketelábú görényt sokáig csak egy észak-amerikai alfajként kezelték (Heptner et al. 2001). A három görényfaj rokonsági viszonyát molekuláris genetikai vizsgálatokkal (mitokondriális DNS) is alátámasztották (Davison et al. 1999).

Több forrás utal arra, hogy a molnárgörény képes a házi görénnyel hibridizálódni. Nagyon gyakori nem lehet ez a jelenség, a szovjet irodalom szerint inkább lokális, pl. éppen Kárpátalján (Bereg-Ugocsa) és Dél-Ukrajnából jelzik (Heptner et al. 2001). A házi görény areájának egyharmadán átfedésben, szimpatrikusan él a molnárgörénnyel, ennek ellenére Oroszország-szerte szinte hiányoznak a hibridekre vonatkozó adatok. Mindez nem egyező kromoszómaszámukat tekintve érthető is (bár az emlősök között sem kizáró ok a kereszteződésre minden esetben, lásd pl. a házi ló és a Przewalski-ló kereszteződéseit). Másik lehetséges ok a niche-szegregáció a két faj között, ami Oroszországban, nagy léptékben, jelentősebb lehet, mint a szintén area-átfedési zónába eső Kárpát-medencében. Mindenesetre Davison et al. (1999) a domesztikált vadászgörény (Mustela putorius furo) hibridizációs jelenlétét vizsgálva Nagy-Britanniában, annak markáns meglétét a két fő leszármazási vonal egyikében megállapították, hozzátéve, hogy – koponyamorfológiai megfontolások alapján – inkább a molnárgörény leszármazottjának tekintik a vadászgörényt, mintsem a házi görényének.

A M. eversmanii hungarica alfaji axonómiai helyzetének molekuláris módszerekkel történő alátámasztása még várat magára. Ha igazolódik az érvényessége, akkor szubendemikus pannon taxonról beszélhetünk, és további kiterjedt mintavétel szükséges annak megállapítására, hogy a Kárpát-medencén kívül Alsó-Ausztriában és Csehországban, esetleg a Havasalföldön és Észak-Bulgáriában is előfordul-e.

 

 

2.2. Elterjedés

2.2.1. Globális elterjedés

A M. e. hungarica a Kárpát-medencén belül hiányzik az Erdélyi-medencéből, miképp egykori fő táplálékállata, az ürge is. A Kárpát-medencén kívül él Csehországban (ahol a medencékben jellemzőbb, de megvan a tagoltabb domborzatú alacsony középhegységekben is), ezen kívül előfordul Alsó-Ausztriában. A Kárpát-medencében Magyarországon kívül megtalálható Szlovákiában, ahol inkább alföldi-dombvidéki, de jelzik a Magas-Tátra lábánál fekvő magas medencékből is. Ausztriában Burgenland déli részén nincs, Alsó-Ausztriában gyakoribb. Ukrajna kárpátaljai részén és Románia magyar határ menti síksági és dombvidéki területein, valamint Szerbia északi, alacsonyabb fekvésű részén is előfordul. Horvátországban nem él.

Észak-Bulgáriában a molnárgörény már nagyon ritka (Koshev és Genov 2008), az ország középső és délebbi részein pedig hiányzik. A Kárpátok ívén kívül, a Romániában és Bulgáriában élő populációk taxonómiai hovatartozása nem kellően tisztázott, valószínűleg a M. e. eversmanii-hoz és nem a feltételezett M. e. hungarica-hoz tartoznak.

A többi alfaj Európában kerüli a hegyvidékeket, bár a Kaukázus előterében jelzik 1.000 m magasságig. Oroszországban az 55-50. szélességtől délre él, Ukrajna területének nagy részén is, míg lengyel és belorusz előfordulása már bizonytalan (Heptner et al. 2001).

Kelet felé egészen Kelet-Kínáig, sőt, a Sárga-tengerig és az Amur-vidékig fordul elő (itt elterjedésének keleti határa a 135. keleti hosszúságot közelíti meg). Ázsiában, a Pamír-hegységtől kezdve már hegyvidéki állat is, egészen 2.500 m magasságig, ahol hegyi sztyeppeken él. Ilyen élőhelyeken dél felé egészen a 30. szélességig hatol, a burmai határ közelébe. Areájának jelentős része azonban a 35-55 szélességi körök közé esik. Észak felé kis mértékben behatol a zárt erdők övébe, míg déli irányban a félsivatagok közé is, de már csak foltszerűen. Igazi hazája a mérsékelt övi sztyepp és erdősztyepp biom (2. ábra).

 

2. ábra. A molnárgörény elterjedési területe az IUCN Veszélyeztetett Fajok Vörös Listájának térképmelléklete szerint.  (forrás: Web 1)

 

 

2.2.2. Magyarországi előfordulás

Magyarországon inkább sík- és dombvidéki elterjedésű. A Tiszántúlon széleskörű, ideértve a Nyírséget is, nincs ismert előfordulása a Beregi- és a Szatmári-síkon (szemben annak ukrán oldalával, ahol él, vagy legalábbis élt). A Duna-Tisza köze tiszai-alföldi részein gyakorisága hozzávetőleg a tiszántúlival egyezik, a Kiskunságban talán ritkább. A Dunántúlon inkább csak a Kisalföldön gyakoribb. Zala megyéből – úgy tűnik – hiányzik, a Dél-Dunántúlon általában is nagyon ritka. Hazai elterjedési adatait az 1052 db hazai UTM 10x10 km-es hálónégyzetből 66-ban (kb. 7%) rögzítettek (Magyarország 2013-as Natura 2000 országjelentése, Web2). XX. századi irodalmi adatait is figyelembe véve 106 UTM négyzetből ismert (10%) (Ottlecz et al. 2011). Jóval szélesebb körű elterjedésről számolnak be kérdőíves felmérés alapján (Lanszki 2010). Ennek eredményei azonban az adatgyűjtési metodika miatt (változó képzettségű adatközlők és a másik görényfajjal történő könnyű összekeverhetőség) csak fenntartással kezelhetők.

Elterjedése átfed a hörcsög és az ürge összevont előfordulási előfordulásával, kelet felé ez a jelenség kibővül a pocoknyúl- és mormotafélék elterjedésével. Nálunk legtöbb adata Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből van, ezeket Békés és Győr-Moson-Sopron követi.

Kerüli a belvizes tájakat, a túlságosan kötött agyagos, valamint a túlságosan laza homoktalajokat. Ugyancsak kerüli a zárt erdős vidékeket, azaz 250-300 m tengerszint fölött nálunk már nemigen él. Ezekkel a megszorításokkal Magyarországon 20 000 – 40 000 km2-re tehető potenciális elterjedési területe, bár az említett UTM négyzetek csak 6 000 – 10 000 km2-t fednek le.

Az aktuális, 2013-as Natura 2000 országjelentés (Web2) szerint a megfelelő élőhelyek kiterjedése szakértői becslés alapján „6083 km2”. Ez a becslés azonban túl kicsinek tűnik, nyilvánvalóan nincs tekintettel arra a tényre, hogy a molnárgörény teljesen szántók uralta agrársivatagokban is megél.

 

2.2.3. Állománynagyság

A Natura 2000 országjelentés (Web2) szerint a teljes állomány (300-3000 példány), ennek az adatnak azonban nincs komoly relevanciája. A jelentés szerint ennek kb. a fele (150-1500 példány) Natura 2000 területen él, ami – túlmenően a kétséges, becsült országos állományméreten is – ellentmondásosnak tűnik, amennyiben az elterjedési területe (range) „41 892 km2” (UTM-hálóból számított, interpolált adat). Ez a lefedettség csak akkor lenne hihető, ha az ennek a range-nek nem egészen a felét kitevő területű teljes hazai Natura 2000 hálózat (madárvédelmi és természetmegőrzési területek összesen) minden pontján élne a faj.

Mivel 1974 óta védett, így vadászati statisztika nem áll rendelkezésre, az esetleges kilövéseket elhallgatják. Rokonából, a házi görényből évente néhány százas terítékadatot közölnek (Országos Vadgazdálkodási Adattár, Web3), de a II. világháború előtt egy nagyságrenddel több került terítékre (sőt, akkor még erőteljesen csapdázták is a fajt, amely jóval hatékonyabb vadászati módja, mint a fegyveres vadászat). Előfordulási helyein a molnárgörény helyenként gyakoribb lehet a házi görénynél. A megfigyelt gázolások száma esetenként nem sokkal kisebb, vagy nem is kisebb, mint ugyanott a házi görényé. Ily módon az sem zárható ki, hogy az elejtett egyedek egy része, mint házi görény kerül be a statisztikába a két faj nagyfokú hasonlósága miatt. Battonya környékén, több éves monitoring során jóval több molnárgörény gázolást észleltek, mint házi görényt (Csathó & Csathó 2009).

Oroszországban, majd a későbbi Szovjetunióban hosszú évtizedekig kb. 500.000-1.300.000 molnárgörény prémet gyűjtöttek be évente, átlagosan 700.000-1.000.000 darabot (Heptner et al. 2001). Mivel egykori szovjetunióbeli elterjedése kb. 3-4 millió km2, km2-ként és évente átlagosan 0,2-0,4 egyed került azidőtájt begyűjtésre. A bajkálontúli sztyeppéken 9 db, egyenként 3 km2-es mintaterületen az évi fogás 14-113 között ingadozott, 4,5 egyed/km2 átlaggal, ami igen nagy egyedsűrűségre utal (Heptner et al. 2001). Oroszországban egyébként ma is vadásszák prémjéért (Maran et al. 2016).

Még ha a források egy részének szavahihetősége kétséges is, vagy rágcsáló-kolóniák körüli lokális sűrűsödésen alapul, az nyilvánvaló, hogy a sztyeppzónában jóval nagyobb egyedsűrűségben él ez a faj, mint nálunk. Az utóbbi években, Belső-Ázsiát járó hazai madarászok figyelték meg ugyanezt a jelenséget nappali ragadozó madarak ottani nagyobb gyakorisága kapcsán, felfigyelve, hogy mennyivel nagyobb egyedsűrűségben élnek a táplálékukat képező rágcsálók is az ottani sztyeppéken, a hazai homoki és szikes legelőkhöz illetve szántóföldekhez képest. Talán a gyakorlatilag felszámolt löszpusztáinkon közelíthették a zsákmányállat és ragadozó egyedsűrűségek azt, amivel Belső-Ázsiában találkozni lehet, és ami néhány évtizede még Kelet-Európában is jellemző volt.

Magyarországi egyedszám-alakulásához megfontolandó, hogy a Kisalföldön – 15 rádióadós példány adatai alapján – a territórium mérete átlagosan 221 ha (♀) és 319 ha (♂) volt, jelentős egyedek közti szórással. A hímek közti területátfedés 9%, a hím-nőstény átfedés 27% körül alakult, ugyancsak változó szórásokkal (Ottlecz 2010). Ez a felmérés vélhetően egy sűrűbb településű állományban történt.

Gázolási adatok és kotorékok megfigyelései utalnak arra, hogy az állománysűrűség erősen ingadozik is fő zsákmányállatai, a mezei pocok (gradációk), valamint a hörcsög és ürge állományingadozásai függvényében. Gázolási adatok alapján, Battonya környékén a hörcsög változásaival korrelál erősen a molnárgörényé, kis fáziskéséssel (Csathó & Csathó 2009).

Hazai állományát – egyelőre – stabilnak feltételezik (Ottlecz 2014). A Natura 2000 országjelentés (Web2) – a szükséges ismeretek hiányában – nem ad meg sem rövid, sem hosszú távú tendenciákat.

 

2.3. Életmód

2.3.1. Szaporodás, fejlődés

Magányos életmódú. Párzási időszaka március végétől (más források szerint már februártól) augusztus végéig tart. Vemhessége 36-43 nap (Mead & Czekala 1990). Alomszáma akár 18 is lehet, leggyakrabban 7-10, külföldi források 4-10 kölyköt említenek. (Heptner et al. 2001, Lanszki et al. 2007). Magyarországi tetemek (127 pld.) placentaheg-vizsgálatai azonban kevesebb (1-6) utódot mutattak (Lanszki 2010). A nőstény egyedül neveli a kölyköket. Ha az alom a nevelés korai időszakában elpusztul, a nőstény 1-2 héten belül újra ivarzik. Évente azonban átlagosan csak egy almot nevel fel. A kölykök szeme egy hónapos korukban nyílik ki, további egy hónapig szopnak, újabb egy hónap múlva már önálló vadászatra képesek. 9-10 hónapos korukban már képesek szaporodni, azaz a következő életévük már mindenféleképpen reprodukciós időszak. A generációs idő kb. 3,5 év (Maran et al 2016). Élettartamuk – hasonlóan a házi görényhez – maximálisan 10-12 év körül alakulhat.

 

2.3.2. Táplálkozás

A felnőtt állat táplálékigénye napi 5-15 dkg.  Táplálékot gyakran raktároz. Vadászati szokásait tekintve, korabeli magyar szerzők szerint általában kevésbé üldözi a zsákmányát, mint a házi görény, gyakrabban választja a kiásási technikát (Éhik 1928). Zsákmányállatai nyomát követve ugrál kesze-kusza nyomvonalon. Télen, hóban, tíz-húszszor is fejest ugrik, mire sikeresen elkap egy hó alatt rejtőző rágcsálót. Lokális migrációk ismertek gazdag táplálékforrásokhoz. Ilyeneknél szinte kolóniákat képes formálni, összhangban alacsony szintű territorialitásával. A bajkálontúli sztyeppén jegyezték fel 1948-ban, hogy egy 3 km2-es területen egyetlen prémvadász, egy hónap alatt 33 példányt csapdázott, közülük 14-et három, egymást követő napon (Heptner et al. 2001).

Nappal jóval aktívabb a házi görénynél, különösen a tavaszi és nyári rövid éjszakák idején. A hőséget és a déli időszakot ekkor is kerüli. A házi és a molnárgörény táplálék-összetétele hazai adatok alapján (Lanszki & Heltai 2007, Lanszki 2010), a molnárgörény esetgyakorisági sorrendje szerint:

 

 

M. putorius (%)

M. eversmanii (%)

Mezei pocok - Microtus arvalis

11,8

18,3

Hörcsög - Cricetus cricetus

8,8

15,5

Énekesmadár - Passeriformes indet.

20,6

12,7

Egyéb pocokfaj

11,7

12,6

Erdeiegér féle - Apodemus sp.

17,6

9,9

Egyéb kis rágcsáló (indet.)

0

8,5

Fácán - Phasianus colchicus

0

5,6

Vándorpatkány - Rattus norvegicus

0

2,8

Spermophilus citellus

0

2,8

Egyéb közepes méretű madár

5,9

2,8

Cickányféle - Soricidae

0

2,8

Mezei nyúl - Lepus europaeus

0

1,4

Hal

2,9

1,4

Sikló - Colubridae

0

1,4

[1]

5,9

1,4

Turdus merula

2,9

0

Madártojás

2,9

0

Tyúktojás

2,9

0

Vágóhídi hulladék (sertés)

2,9

0

Bogárlárva

2,9

0

 

 

A nagyobb rágcsálók (hörcsög, patkány, ürge) aránya 22% a M. eversmanii-nál, 9% a M. putorius-nál. Az ürge azonban feltűnően alacsonyan reprezentált, mivel az adatok olyan alföldi, gázolt példányoktól származnak, melyek nagy valószínűséggel nem ürgetelepek közelében éltek. 51% az apró rágcsálók aránya a M. eversmanii-nál és 42% a M. putorius-nál. A ’20-as évek végén Vásárhelyi István a mai Kétpónál, szántós (ürge nélküli) környezetben mezei pocok és erdei egér (Apodemus sylvaticus méginkább  A. uralensis) preferálását észlelte oly módon, hogy ha lehetett, az utóbbit részesítette előnyben (bár nehezebb rá vadászni). Ezt a fajt általában felülről igyekszik kiásni lakókamrájából (Vásárhelyi 1941).

13% a Passeriformes és 22% az összes madár a M. eversmanii-nál, 24% a Passeriformes és 30% az összes madár a M. putorius-nál. Az évszakos eloszlás is eltérő, a házi görénynél egész évben egyenletesebb. A madár-predációnak a molnárgörényre jellemző tavaszi csúcsa természetvédelmi szempontból problémás lehet, földön költő fajok fészkeit érintvén elsősorban. A vadászokkal hozhatja konfliktusba fácánfogyasztása. Hangsúlyozandó azonban, hogy a különbségek nem szignifikánsak a két faj között (Lanszki 2012). Amennyiben a zsákmány méreteit vetjük össze, azok is hasonlóak, a kedvelt élőhelytípusokban sem mutatkozott eltérés (a vegyes /bokros-facsoportos, ill. szegélyvegetáció/, majd a nyílt élőhelyek preferálása, az erdők mellőzése), viszont a molnárgörény a tápláléka alapján is határozottan emberkerülőbb (Lanszki 2012). A kisrágcsálók egyeduralmát a táplálékspektrumban újabb hazai vizsgálatok is megerősítették (Ottlecz & Cserkész 2016).

Általánosságban a házi görény táplálkozási niche-e jóval szélesebb, a faj opportunistább, jelentősebb a  gerinctelen állati táplálék, a kétéltűek preferálása is. Ehhez adódik még rugalmas, az emberi létesítményeket követő, azokhoz jól alkalmazkodó viselkedése, és az, hogy változatosabb élőhelyeken képes megtelepedni, mint pusztai rokona. Ezzel szemben a molnárgörény táplálkozái niche-szélessége a hazai ragadozók (15 faj) között a harmadik legkisebb. Maga a táplálkozási niche sem a házi görénnyel van legjelentősebb átfedésben, hanem a menyéttel, hermelinnel, vadmacskával, házi macskával és utóbbi kettő hibridjével (Lanszki 2012).

 

2.3.3. Élőhelyigény és egyéb ökológiai jellemzők (mozgáskörzet, búvóhelyek, predátorok, kompetitorok, betegségek, egyéb létszámcsökkentő környezeti tényezők)

Mezei görény magyar nevének megfelelően a nyílt területek állata, bár erdőszéleken és nagyobb tisztásokon is képes megtelepedni. A házi görénnyel szemben határozottan emberkerülő, lakott épületek közvetlen közelében nem telepszik meg. A közelségi rekord a Bihari-síkon, Esztárnál egy marhateleptől kb. 400-500 m távolságban talált kotorék volt. Viszont Tiszavalkon, faluszéli kertben fogtak molnárgörényt (Seres N. személyes közlése), és Solton is került elő tetem lakott területen (Heltai M. személyes közlése), tehát kétségtelen, hogy – ha nem is gyakran – előfordul emberközelben is. Mindenesetre érdekes belegondolni, hogy a tiszántúli tanyavilág felszámolódása a ’60-astól ’80-as évekig, akár kedvezően is hathatott a faj helyzetére.

A nem kötött és nem belvizes legelőket, legelőrészeket kedveli, de kerüli a túlságosan laza talajú homoki legelőket (így például a buckák tetejét, gerincét) is. Szántóföldeken szeret a nyugalmasabb lucernaföldeken tartózkodni, aratás után kukoricatáblákon is lehet észlelni egy ideig, a sok búvóhely (kukoricaszár) miatt. A mezsgyék, árokpartok szerepe is fontos. Romániában, az olyan agrársivatagokban, ahol igen nagytáblás szántók mellett még ezek is hiányoznak, a faj nem, vagy csak alig fordul elő (Hegyeli Zs. személyes közlése).

Egyébként is érzékenyebb észak-amerikai rokonával szemben nem igényel állandó, tiszta ivóvizet, sőt, felszíni vizeket általában nélkülöző szántóterületeken is megél, ott vélhetően harmatot iszik.

Gyors mozgású, egyetlen éjszaka akár 18 km utat megtehet. Télen (amikor hóban nyomai könnyítik megfigyelését) mozgáskörzete általában 2-3 km2 körül alakul (Ottlecz 2010a), ami némileg kisebb a közönséges görényénél. A Kárpát-medencei viszonyoknál zordabb éghajlatú sztyeppéken ennél még nagyobb elmozdulásai is lehetnek, ősszel, amikor a kiteleléshez szükséges, bőséges táplálékforrásokat keresi, akár napi 20 km fölötti utat is bejárhat (Heptner et al. 2001).

A mozgáskörzetek gyakran naponta alakulnak át, és jelentős mértékben át is fednek. Még valószínűleg legstabilabb a napi mozgáskörzete az ürgetelepek mellett élő egyedeknek, ami érthető is a főtáplálék eloszlása miatt (Molnár A. személyes közlése). Ilyen helyeken nem megy 150-200 m-nél távolabb kotorékától vadászat közben. Laza territóriumát néhány naptól 3-4 hónapig tartja meg (Faragó 2002). Foltszerűen feldúsuló táplálékeloszlásnál (gradáló és telepes rágcsálók) egymáshoz egész közel is megtelepedhetnek.

Az átlagos territórium-méret alakulásáról a Kisalföldön  → 2.2.3.

Maga ásta kotorékban él, vagy hörcsög és ürge zsákmányának kotorékát bővíti ki, ami alul egykamrás, viszonylag egyszerű felépítésű, de több bejárata van, melyek száma 3-20. Mások szerint azonban bonyolultabb a kotorék felépítése, több kamrával, viszont valódi bejárat csak 1-2 van, a többi szellőző csatorna (Faragó 2002). A használt kotorékok bejáratát friss, 2-3 irányba kiszórt földanyag, ürülék, lábnyomok, táplálékmaradványok jelzik (3. ábra).

 

 

3. ábra. Molnárgörény kotorék egyik bejárata egy szikes pusztai környezetben található ürgés löszháton, Karcag közelében (Molnár A. felvétele)

 

Hímeknél a bejárat 9-12, nőstényeknél 7-8 cm átmérőjű (Faragó 2002), míg az ürgéké a 7 cm-t csak kivételesen éri el. Ezek az ismérvek alkalmassá teszik a terepi határozást is, monitoring esetén alkalmazhatók.

Gyakran hosszabb időre kint maradó kazlakat választ pihenőhelyül. Búvóhelyeit váltogatja, általában néhány naponta (Ottlecz 2014).

Predátorai nagyobb testű nappali ragadozó madarak és baglyok. Nálunk az uhu és talán az uráli bagoly jöhet szóba a bagolyfélék, a sasok, a réti sas és a kígyászölyv a vágómadarak között. Ugyancsak legyűrik a nagyobb testű ragadozó emlősök, elsősorban a róka, de a nyest is (Faragó 2002). Jóval alárendeltebb mértékben jöhet számításba a farkas, a hiúz, a vadmacska és a nyuszt, mivel areájuk és élőhelyük kevésbé, vagy egyáltalán nem fed át. A kóbor macska és a kóbor kutya is predálja, és újabban a sakál is belépett potenciális ragadozóinak sorába. A ragadozó emlősök azonban általában nem fogyasztanak az elejtett, vagy elpusztulva talált görényfélék húsából.

A házi görénnyel kapcsolatban fellépő esetleges kompetíciójáról nem sokat tudunk. Táplálkozási niche alapján legerősebb átfedés, így elméletileg legerősebb kompetíció a nálánál kisebb menyéttel és hermelinnel, valamint a nálánál robusztusabb házi macskával, vadmacskával és macska-hibridekkel várható. A soron következő legátfedésesebb táplálkozási niche-sel a házi görény, a róka és a sakál rendelkezik (Lanszki 2012). A macskafélék regionális szinten is elkülönülő elterjedése és eltérő preferált élőhelyeik alapján a gyakorlatban velük a versengés kevésbé lehet jelentős, bár ez az eltérés a házi macska esetében nem olyan jelentős. A többi faj gyakorlatilag ugyanazokat az élőhelyeket is képes benépesíteni, melyeket a molnárgörény kedvel. A róka és a sakál kompetíciós hatása nagy és széles körű lehet. Kellően dús táplálékforrásnál azonban – úgy tűnik – elviselhetik egymást. Így virágzó ürgetelepek környékén néhány száz méterre egymástól találhatók lakott róka- és molnárgörény-kotorékok is.

Populációdinamikájában jelentősnek mondható negatív környezeti hatások kelet-európai és belső-ázsiai élőhelyein a nagyobb sztyeppi tüzek, a hóolvadások utáni erős belvizes elöntések. 1938 tavaszán hóviharok köszöntöttek be Kazahsztán egész területén, vastag és tartós hótakarót eredményezve, amit súlyos létszámesés követett (Heptner 2001).

Nálunk a kiterjedt tarlótüzek, legelőtüzek szerepe kérdéses, hiszen a kotorék többnyire tűzbiztosnak mondható, bár a füstmérgezés lehetősége nem zárható ki. Teleink zordsága és havassága aligha szerepelhet komoly tényezőként, de a tél végi belvizes elöntések a Kárpát-medencében is veszélyesek lehetnek a számára.

 

2.4. Antropogén veszélyeztető és/vagy korlátozó tényezők

A 2013 évi Natura 2000 országjelentés szerint a molnárgörényt érintő legfontosabb veszélyeztető tényezők:

- Közlekedés (gázolás stb.)**;

- Élőhelyeinek megszűnése**;

- Peszticidek okozta mérgezés;

- Hörcsögcsapdázás;

- Házi görénnyel történő hibridizáció**;

- Egyéb fajközti kapcsolatok (predáció, parazitizmus, kompetíció)**;

- Vadászat*.

Közülük a „*” jelűek ugyanebben a jelentésben a fő korlátozó és veszélyeztető tényezők között közepes fontossággal, a „**” jelűek nagy fontossággal szerepelnek (több esetben más leírással, vagy összevonással). A jel nélkülieket csak az „Egyéb fontos információk” fejezet említi.

 

A közúti gázolás bizonyosan az egyik legkomolyabb antropogén veszélyeztető tényező. Valószínű, hogy országszerte minden évben egyedek százai (vagy még több) esik áldozatául a gépjárműforgalomnak (4. ábra).

 

 

4. ábra. Gázolt molnárgörény teteme Hajdúböszörménytől nyugatra, a 35 sz. főúton

(Molnár A. felvétele)

 

A hazai autópályákon 2000 és 2009 között, az Állami Autópálya Kezelő ZRt. 73 „görény” (a két faj összevontan) elütést dokumentált (összehasonlításképpen, ugyanebben az időszakban 417 borz- és 52 vidraelütést regisztráltak (ÁAK ZRt. adata, kiadva az ELTE Útökológiai Munkacsoportnak). Az adat értékeléséhez fontos megemlíteni, hogy a hazai osztottpályás úthálózatnak csak egy kisebb része fed át a faj elterjedési területével. Egy Battonya körüli vizsgálatban, 1995 és 2016 között, kb. 80 km hosszú útszakaszt rendszeresen felmérve, 54 gázolási esetet jegyeztek fel, átszámolva 100 km-ként, évente átlag 3,02 gázolást. Ez az úthálózat egy hozzávetőleg 500 km2-es területet fed le. A gázolt görények felmérését megkönnyíti, hogy emlősök nem nyúlnak a tetemhez (Csathó & Csathó 2009 és Csathó A. I. személyes közlése), → 2.3.3., bár dögevő madarak valószínűleg igen. A magyar közúthálózat hossza kb. 32.000 km. A molnárgörény elterjedése a ritkább településhálózattal esik (szerencsére?) egybe, mindenesetre több ezer kilométer közút érinti azt, és joggal feltételezhető, hogy a Battonya körüli vizsgálatok legfeljebb a tényleges éves, országos gázolási mennyiségnek legfeljebb az 1-2%-át jelenthetik, de valószínűleg annál jóval kevesebbet.

További veszélyforrást jelenthetnek a terjeszkedő autópályák és gyorsforgalmi utak. Egy alapvetően talajlakó rágcsálóról, az erdeipocokról (Chletrionomys glareolus) Nyugat-Európában, molekuláris genetikai vizsgálatokkal már megállapították, hogy míg kétsávos úttól, vasúttól nem izolálódik, 2x2 sávos, osztott pályás úttól már igen, és a kettéosztott állomány két része genetikailag határozottan elkülönül egymástól (Gerlach & Musolf 2000). Nem elképzelhetetlen, hogy e rágcsálófaj romló nyugat-európai természetvédelmi helyzetét elsősorban éppen az ott évtizedekkel ezelőtt kialakított sűrű autópálya-hálózat késleltetett hatása okozza. A nála mozgékonyabb molnárgörény esetében mindamellett ez a hatás kevésbé lehet komoly.

 

Az élőhelyek megszűnése valószínűleg nem annyira jelentős veszélyeztető tényező, amennyiben a faj sikeresen alkalmazkodott a szántóföldi környezethez is. A szántóföldek azonban válhatnak alkalmatlanná a faj hosszabb távú fennmaradása számára, amint az a jelek szerint Románia mezsgyétlen, nagy, szántóföld-uralta területein meg is történt (→ 2.3.3. fejezet). További élőhelycsökkentő tényező lehet egy-egy nagy volumenű építkezés (nagy gyárak, közlekedési beruházások) helyfoglalása és a belterületek szüntelen terjeszkedése. Nagyobb léptékű élőhely-csökkenést okozhatnak még az erdősítések, mert a kialakuló kisebb nagyobb erdőfoltok, erdőtömbök közül a nagyobbak már alkalmatlanok a molnárgörény számára.

A XX. század beépített-terület növekedései, a közúthálózat kiépülése, a modern mezőgazdaság honosodásával járó külterületi építkezések és az I. világháború után megkezdődő alföldfásítások által létrehozott nagyobb erdőfoltok valószínűleg sokkal jelentősebb hatásúak voltak, mint napjaink építkezései és erdősítései.

Kis skálájú földhasználat-változás a mezsgyék kaszálásának, legeltetésének megszűnése, azok felszámolása. A rendkívül egyhangú élőhelyi lehetőségeket nyújtó, intenzíven szántott agrártájakban sokszor ezek az eltűnő gyepsávok az utolsó szóba jöhető helyszínek kotorék építéséhez a molnárgörény, és kedvenc tápláléka, a hörcsög számára is.

 

A mérgezések mennyiségi viszonyairól jóformán semmilyen hazai adatunk sincs, az országjelentés (Web2) és a Magyar Állami Természetvédelem Hivatalos Honlapja (Web4) másodlagos szerepűnek tartja az előző két veszélyeztető hatáshoz képest, de valószínűleg ennél súlyosabb hatás, sőt, a legfontosabb veszélyeztető tényező lehet. Angliában egy vizsgálat során, önkéntesek által begyűjtött, gázolt házi görény tetemek (50 pld.) 36%-ban mutatták ki rágcsálóirtószerek maradványait (Shore et al. 2003).

Nálunk is a rágcsálóirtó-szerek alkalmazása jelenti a legtöbb gondot. Az elmúlt években mezeipocok-gradációk miatt újra felfutóban van a használatuk, és azzal kapcsolatban most is – mint azelőtt is – komoly természetvédelmi következmények léptek fel. Ezek a kampányszerű mérgezések a közeli múltban és jelenleg is nem csak a fokozottan védett és értékes nappali ragadozó madaraink legsúlyosabb veszélyeztető tényezői, hanem a molnárgörényé is, mely faj a másodlagos mérgezésnek azért is különösen ki van téve, mert a mezei pocok kiváltképp uralkodik a zsákmány-összetételében (külön hangsúlyozandó a keskeny táplálkozási niche, ami miatt ez a sérülékenység fokozódik) (→2.3.2. fejezet). Mivel a hazai ragadozó emlősök közt a legkevésbé territoriális, és hajlama van gazdag rágcsáló-előfordulásoknál aggregálódni (→ 2.2.2. fejezet), ezért egy-egy valóban gradációs (azaz vonzó) méregkihelyezési helyszínen több, akár több tíz állat is elpusztulhat. A kampányszerű rágcsálóirtás káros hatását a széles elterjedési terület keletebbi részein az IUCN Veszélyeztetett Fajok Vörös Listája (Web5) is hangsúlyozza (Maran et al. 2016).

A mérgezés további, másodlagos hatásával kell számolni a zsákmányállat-állomány hirtelen összeomlása révén. Mivel élőhelyeinek jelentős része szántók uralta agrársivatag, az egy-két gradáló rágcsálófaj (általában a mezei pocok mellett a kislábú erdeiegér, esetenként a hörcsög) megritkítása után nagy térségek is hosszabb időre, de legalábbis 1-3 évre táplálékszegénnyé válnak a molnárgörény számára, mivel az eleve fajszegény környezetben a viszonylagosan táplálékspecialista ragadozónak nem marad alternatívája. Ha egy mérgezési akció nagy területet érint, az elvándorlási lehetőségek is minimálisra csökkennek, az eredménye a mérgezést túlélő molnárgörények legyengülése, tömeges elpusztulása lehet.

 

Nem elhanyagolható negatív hatás a hörcsögcsapdázási tevékenység sem. A kitett hurkokban az esetleg ott élő, és éppen hörcsögre vadászó molnárgörény is menthetetlenül elpusztul, még az sem kizárható, hogy az ily módon begyűjtésre kerülő gereznáknak illegális prémpiaca is van.

 

A házi görénnyel történő hibridizációról – ha egyáltalán előfordul – nem sokat tudunk. Ha létezik, hosszútávon jelentős veszélyeztetető tényezővé válhat. Molekuláris genetikai alapon bizonyított esetről (átmeneti színezetű példányok vizsgálata) – egyelőre – nincs tudomásunk. Még az sem lehetetlen, hogy ennek a hatásnak a jelentősége területileg változó. Kérdés, hogy ha a két faj kellőképpen különállóvá vált a filogenetikai vizsgálatok alapján (→ 2.1.), milyen tényezők okozhatják a két faj közti genetikai barrier újkeletű gyengülését, és milyen szerepe lehet ebben valamilyen antropogén hatás(ok)nak?

 

Ami az egyéb interspecifikus, ugyanakkor antropogén hátterű hatásokat illeti, a kóbor kutya bizonyosan kárt tesz állományaiban. A fiatal egyedeket és a kisebb nőstényeket a kóbor macskák is elkaphatják. A kóbor kutya állománysűrűsége, így predációs nyomása nálunk szerencsére nem jelentős. Romániában, ahol helyenként (a magyar határ mentén is) nagy tömegben élnek kóbor kutyák, mindenféleképpen jelentős negatív hatással lehet a helyi molnárgörény állományokra, és a határszéli állományokra Magyarországon is. A kóbor macskát hazánkban is „kevésbé veszi komolyan” a vadgazdálkodás (nehezebb is elejteni), ezért ezzel a negatív hatással nálunk is jobban számolni kell.

Végeredményben antropogén hatásnak nevezhető a vélhetően fő emlős ellenségnek, a rókának a felszaporodása (veszettség-vakcináció, csúcsragadozók hiánya stb.), ami nagyban növeli a predáció veszélyét e faj irányából.

Tekintettel az ürge+hörcsög areájával való erős átfedésére (→ 2.2.2.), a kisrágcsáló-preferencia ellenére is csökkenő állománnyal kell számolni, ha közepes méretű zsákmányainak, a hörcsögnek és ürgének az állományai továbbra is csökkennek. Az utóbbi két-három évtizedben ez egyre markánsabb jelenség, tehát valószínűleg a molnárgörény populációs hullámvölgyei is gyakoribbá váltak.

A közvetlen vadászati hatással számolni kell, hisz terepen sokszor alig, vagy nem különböztethető meg a nem védett rokonától.

További közvetett, bár meglehetősen bizonytalan veszélyeztető tényezőként említhető, hogy – úgy tűnik – a molnárgörény a Putorius alnem fajaként fokozottan érzékeny lehet az izoláció kiváltotta beltenyésztődésre, palacknyak-hatásokra. Erre utalhat, hogy a robusztus, és ökológiai értelemben (ma még) rugalmas két eurázsiai fajhoz képest a harmadik valódi görényfaj, az amerikai feketelábú görény nagyon érzékeny faj, speciális környezeti igényei vannak és betegségekre is hajlamosabb (majdnem ki is halt emiatt néhány évtizede). Valószínűleg kevés alapító egyeddel történt egykori honfoglalása Észak-Amerikában (őse Ázsiából vándorolt be a pleisztocén időszakban), és ennek köszönhető mindez (palacknyak-effektus). Érdekes módon a betegségek iránt a domesztikált vadászgörény is annyira érzékeny, hogy egyes források szerint csak ritkán képes kivadulva tartósan fennmaradni, bár ezt mások (Davison et al. 1999) cáfolják. Olyan, mintha a Putorius alnem közös, negatív genetikai öröksége lenne ez a betegségek és egyéb környezeti tényezők iránti érzékenység, ami kicsi alapító populációval történő megtelepedés és domesztikációs szelekció, általában kevésbé diverz génállományú populációk létrejötte esetén többször megjelent már.

Az osztott pályás utak építése, a beépítések, a kiterjedtebb erdőtelepítések mind-mind csökkentik a molnárgörény állományok közti migráció lehetőségét, végeredményben növelik az izolációs és beltenyésztési hatásokat, amik előhívhatják ezt a genetikai leromlási tendenciát.

 

2.5. Természetvédelmi státusz

A molnárgörény 1974 óta védett, azóta nem vadászható faj. Jelenlegi természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Védelméről a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 2. számú melléklete rendelkezett utoljára érdemben. Az ennek módosításáról szóló 66/2015. (X. 26.) FM rendelet 4. §-a, 2. melléklete (hatályos: 2015. XI. 3-tól) nem változtatta meg természetvédelmi értékét.

 

Az Európai Unió 92/43/EGK Élőhelyvédelmi Irányelvének II. mellékletében, mint közösségi jelentőségű faj szerepel. Ezt a hazai jogszabályokban a 275/2004. (X. 8.) Kormányrendelet hirdette ki. A faj ennek 2 A) számú mellékletében van, a közösségi jelentőségű állatfajok listáján. Az, hogy nem az I. mellékletben szerepe, mint kiemelt jelentőségű közösségi faj, olyan – akár financiális – következményekkel is jár, mint pl. hogy egy vele foglalkozó esetleges LIFE projekthez nagyobb önrészt kell rendelni, mintha kiemelt jelentőségű faj volna.

A 2013 évi Natura 2000 országjelentés (Web2) és a Magyar Állami Természetvédelem Hivatalos Honlapja (Web4) szerint Magyarországon veszélyeztetett faj.

 

Az IUCN Vörös Listán (The IUCN Red List of Threatened Species) (Web5) nem fenyegetett (Least Concern) besorolású, de a globális állományváltozási trend csökkenő (Maran et al 2016). Šálek et al. (2013) szerint Európa-szerte (így Magyarországon is) jelentősen csökkent az állománya az 1960-as évek óta, és ez különösen szignifikáns mértékűvé vált az elmúlt években. Ezt a kijelentést azonban semmilyen adat nem támasztja alá. A Natura 2000 országjelentés – a valóságnak megfelelően – az esetleges rövid- és hosszú távú trendeket ismeretlennek tartja. Maran et al (2016) Szerbiából kihaltnak említik, ami bizonyosan nem felel meg a valóságnak.

A hazai eddigi egyetlen Vörös Könyvben (Rakonczay 1990) a molnárgörény nem került rá a veszélyeztetettségi listára.

A Berni Egyezmény II. függelékében szerepel, mint fokozottan védett állat. Ehhez az egyezményhez hazánk 1989-ben csatlakozott.

 

3. CSELEKVÉSI PROGRAM CÉLJAI

3.1. Jogszabályi intézkedések

Amennyiben bebizonyosodik az, hogy a M. e. hungarica biztosan alfaji rangú taxon, és az, hogy a Kárpátoktól keletre nem él, azaz pannon szubendemizmus, a molnárgörény fokozottan védetté nyilvánítása indokolttá válik, hisz valamennyi (kevésszámú) endemikus és szubendemikus gerinces taxonunk (lápi póc, parlagi vipera, földikutya fajok stb.) megkapta eddig ezt a rangot.

Amennyiben a kelet-európai alfajjal egyeznek a hazai állományok (és taxonómiai besorolásuk M. e. eversmanii), a fokozott védelem már kevésbé egyértelmű megítélésű. Ennek oka az, hogy vele összetéveszthető rokona vadászható. Hasonló helyzet a hazai fokozottan védett fajok egyikével sem fordul elő, és példátlan konfliktusos helyzetet teremthet. Másfelől viszont, sok hazai természetvédő és emlőskutató szakember ösztönösen fokozottan védett „értékűnek” ítéli a fajt ma is, ráadásul visszásnak érzi, hogy egy ritka ragadozó kedvenc zsákmányállata, az ürge fokozottan védett, maga a ragadozó viszont nem az.

További jogi probléma az esetleges hibridek kérdése (a nem védett) házi görénnyel, ami még kontrasztosabb, ha egy fokozottan védett és egy védett faj hibridje esetében állna fenn (ismert azonban ilyen a hazai természetvédelmi gyakorlatban, pl. a Salvia x betonicifolia, a kónya (S. nutans) és a ligeti zsálya (S. nemorosa) természetes hibridje).

A természetvédelemről szóló 1996. évi LIII. törvény 45. § (3) bek. szerint „Védett, illetve fokozottan védett fajnak minősülnek a védett, illetve fokozottan védett növényfajok, illetőleg állatfajok keresztezései és kereszteződései (hibridjei). Az ilyen fajok védettségére a magasabb védettségi szinthez tartozó szülőfajra vonatkozó szabályok az irányadóak.)”

Ez a jogszabályhely épp a molnárgörényt érintő káros genetikai folyamatok (introgressziók, genetikai felhígulás) megakadályozását teszi kérdésessé. A két görényfaj hibridjének megléte, még inkább esetleges felszaporodása nem kívánatos, a molnárgörény génerózióját eredményezheti, a hibridek felszámolása ily módon mégis problémás, ha a fokozott védetté nyilvánítás megtörténne, lehetetlené is válna. Megoldást a törvény szemléletének átstrukturálása jelenthet: egyes, néven nevezett hibridek védelmét eseti felsorolással meg kell(ene) szüntetni „kivéve….” jogszabályhelyekkel. Ezeknél a hibrideknél a védettségre az alacsonyabb védettségi szinthez tartozó szülőfajra vonatkozó szabályok (azaz a molnárgörény x házi görény hibridnél a védelem hiánya) lennének az irányadóak, ami miatt a 45. §-t bővíteni lenne szükséges.

Táplálékállatai közül az általános tendenciájában egyértelműen romló demográfiai helyzetű hörcsög teljes körű védetté nyilvánítása is indokolt lenne. A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 4/A. § (7) bekezdése (beiktatta: 18/2008. (VI. 19.) KvVM rendelet 2. §.) szerint gyérítése március 1-től május 31-ig, engedély nélkül, továbbra is megengedett, ha hektáronként 2-nél több lakott kotorék fordul elő, továbbá az érintett földterület védett természeti területen kívüli, és az ország 8 keleti megyéjének valamelyikében helyezkedik el (a Dunától keletre, kivéve Pest és Nógrád megyéket). Az, hogy nem kell engedély a tevékenységhez, és nem jelöli meg a gyérítés módját, bármilyen üzleti célú hörcsögcsapdázás számára is, továbbra is zöld utat ad. Azon túlmenően, hogy amúgy sem áll módjában ellenőrizni senkinek a gyérítést, a 2 kotorék/ha sűrűség az észlelési küszöbön álló, igen ritka denzitási érték, és nem egy gradáció előjele.

Ellentmondásban van ez a jogszabályhely magával a 4/A § (1) bek-el is: „…az okszerű mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében – amennyiben természetvédelmi érdeket nem sért…állományának szabályozása engedélyezhető.” Miután a hörcsög elterjedési területe gyakorlatilag teljes egészében átfed a molnárgörényével, a hurkos csapdázás MINDENKÉPPEN természetvédelmi érdekeket sért. (A hörcsög-állományok célzott mérgezése máig sem elterjedt, mert az értékes prém nem lesz hozzáférhető az állat elpusztulása után, ráadásul a mérgezés is nagy valószínűséggel molnárgörény-pusztítással járna.)

Ellentmondásban van ez a jogi helyzet tulajdonképpen a 66/2015. (X. 26.) FM rendelet 4. mellékletével is, mely – szűkszavúan – az „Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok” között sorolja fel a hörcsögöt. Ha hazai jogszabály fogadja el e fajok listáját, akkor mindenféleképpen ellentmondásos megítélésű e természetvédelmi szempontból jelentősnek minősülő állatfaj ellenőrizetlen gyérítésének engedélyezése.

Ha a molnárgörény fokozott védettségét kihirdetnék, bárminemű hörcsögcsapdázás fokozottan védett faj veszélyeztetésének, ily módon bűncselekménynek minősülne. Ez viszont felvet egy megoldási lehetőséget. Ha a fokozott védetté nyilvánításra sor kerülne, akkor a veszélyeztetés elleni biztosítékként a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 4/A. §-át mindenféleképpen ki kellene egészíteni azzal a garanciával, hogy a hörcsöggyérítés csak csőcsapdával végezhető, és a természetvédelmi hatóság hozzájárulása és ellenőrzése ahhoz szükséges. Ez esetben megmarad a hörcsöggyérítés lehetősége, és megvalósulhat a szükséges természetvédelmi kontroll is. A 2 egyed/ha állománysűrűségi határ mindenféleképpen revízióra szorul.

 

3.2. Faj- és élőhelyvédelem

3.2.1. Fajvédelem

- Fajmegőrzési szempontból a vegyszeres rágcsálóirtás csökkentése, lehetőség szerinti mellőzése alapvető fontosságú. Gyakorlati megvalósíthatóságáról → 3.2.2.

- A meglévő, és a → 3.3. fejezet szerinti adatgyűjtés nyomán bővülő gázolási adatok ismeretében az olyan, kritikusnak bizonyuló (ismétlődő elütések több éven keresztül) közút-szakaszokhoz sebességkorlátozás-táblák kihelyezését szükséges kezdeményezni a közlekedési hatóságnál és a közútkezelőnél.

- Az ilyen kritikus szakaszok mellett, ahol a közúttal szomszédos területek növényzete kellően változatos (nem szántó uralta agrársivatag, hanem legelő, gyepekkel mozaikoló szántók jellemzőek, vagy sűrű dűlőúthálózat van) célszerű megfelelő hosszúságú (több kilométeres) – ha a vadállomány jelenléte nem indokolja – alacsony vadvédelmi kerítéssel bevédeni, különösen védett természeti területeken. Elhelyezése körültekintő tervezést igényel, a kerítésvégződés-hatás elkerülése érdekében (azokon a pontokon ne lépjen fel az odáig a kerítést követő, majd a szabad szakaszon az utat keresztező állatok koncentrált gázolása). Elkerülésére leginkább tereptárgyak használhatók (pl. lakott terület széléig, felüljáróig, vízi átvezetés széléig tartó kerítés-nyomvonalak), értelemszerűen némi biztonsági ráhagyással. A Hortobágyi Nemzeti Parkban alkalmazott módon, olcsó, bár karbantartás-igényes módszer az ún. csibedrót-kerítés választása, ami a vadfajok mozgását nem akadályozza (nem jelentkezett ezidáig a kerítésvégződés-hatás), és nincs jelentős tájképromboló hatása sem (alacsony és zöld színű). A vadvédelmi kerítésnek megfelelő műszaki paraméterekkel kell rendelkeznie (legalább 30 cm mélyen leásott, 4 cm-nél kisebb lyukbőségű, és az átmászást akadályozó létesítménye /visszahajtás, szöges drót-szál stb./ is van). Műszaki állapotának ellenőrzése fontos, melyet a természetvédelmi őrszolgálat végezhetne.

Az autópályák vadvédelmi kerítéseit leásott, kis lyukbőségű hálóval, és az átmászás akadályozásával ki kellene egészíteni a gázolásosnak bizonyuló szakaszokon.

Agrársivatagokban azonban a közút menti mezsgyék lehetnek tágabb térség legjobb vegetációjú (legjobb minőségű élőhelyet nyújtó), gyakran legjobb táplálkozó területnek minősülő potenciális élőhelyei, ezért azoknál a molnárgörények kizárása azzal együtt is mellőzendő, hogy az itteni mezsgye nem csak búvó- és táplálkozóhely, hanem egyben ökológiai csapda is lehet, ahol fokozott az elhullás valószínűsége (Battonya környéki felmérések ezt a lehetőséget nem támasztják alá (Csathó A. szóbeli közlése). Ilyen körülmények között az út menti kerítések nem kívánatosak.

- Ideális megoldás lehetne a rövidebb, de különösen sok gázolást okozó szakaszokon sebességkorlátozó bordák telepítése. Effektív működésükre Romániában, Arad megyében jó példa említhető (Csathó A. szóbeli közlése). Magyarországon közúti telepítésük problémás, ezért elszigetelt akciók helyett először a lehetőségét tárcaközi egyeztetéssel, szükség szerint jogszabály(ok), szabvány(ok) módosításával kellene megalapozni.

 

3.2.2. Élőhelyvédelem és egyéb védelmi akciók

A molnárgörény sem faj-, sem élőhelyvédelmi szempontból nem ideális alanya a LIFE-projekteknek, mivel nem kiemelt közösségi jelentőségű faj (→ 2.5.). További nehezítésképpen állományainak nagyobb része Natura 2000 területeken kívül él (→ 2.2.3), ahol LIFE-projektek megvalósítása akadályokba ütközik. A felmerülő teendők jelentős része eleve nem is beruházási jellegű, támogatásokkal inkább megoldható, vagy kutatási és monitorozási feladat, melyekre általában nehéz bármilyen projekt-kiírást találni. Természetvédelmi és természetvédelmi biológiai értelemben tehát nem esernyő-faj, de profitálhat esernyőfajok köré épülő természetvédelmi akciókból.

Agrárterületeken fontos lehet a dűlőutak mezsgyéinek védelme, állapotának megőrzése. Többségük kezeletlenül nagyon gyomosodik, majd cserjésedik is az olyan talajokon, ahol a molnárgörény általában előfordul (elsősorban homok és lösz alapkőzeten kialakuló talajok). Ily módon kaszálásuk, szárzúzásuk bizonyos időközönként szükséges lenne, és mindenféleképpen megőrzendők lennének. Vonatkozik ez azokra a közúti és vasúti mezsgyékre is, melyek nem bizonyulnak túlságosan veszélyesnek a sok gázolás miatt (ahol esetleg már védelmi intézkedést is foganatosítottak a gázolások csökkentése, elkerülése érdekében).

A faj- és élőhelyvédelmi célkitűzések jelentős részét leghatékonyabban a zonális EU-s agrár-környezetvédelmi támogatásokba lehetne beépíteni. A fő cél tehát a rodenticidek mellőzése, és a mezsgyék fenntartása, cserjementesen tartása (kaszálás, szárzúzás). Ez még kiegészíthető lenne a táplálékállatok (hörcsög, güzü, mezei pocok) számára oly vonzó gabona árvakelések néhány ha-os, aratás után műveletlenül hagyott foltjaival. Utóbbiak (eltérően a jelenlegi Zöldítési Támogatás 5% arányú állandó gyepjeitől) művelve lennének, csak 2-3 évente.

Ha a jelenleg érvényes agrártámogatási rendszer MTÉT (magas természeti értékű terület) Túzokvédelmi szántó, Kékvércse védelmi szántó és Alföldi madárvédelmi szántó tematikus előíráscsoportok alapcsomag-előírásait vesszük, több előírás is hasznos lehetne egy „molnárgörény védelmi szántó tematikus előíráscsoport” esetében is, pl.:

’- Egy tábla maximális mérete 40 ha.

- Rágcsálóirtó szerek és talajfertőtlenítő szerek alkalmazása tilos.

- A támogatási időszak 5 éve alatt az előírás sorral érintett teljes területen évelő növénykultúrák (szálas pillangós takarmánynövények, azok füves keveréke, zöldugar, illetve ideiglenes gyep) termesztése, vagy a következő vetésszerkezet évenkénti betartása fővetésű növények tekintetében: legalább 20% kalászos gabona, legalább 20% szálas pillangós takarmánynövény (évelő szálas pillangósok, vagy azok keveréke, illetve füves keveréke), legalább 20% zöldugar, legalább 10% őszi káposztarepce, legfeljebb 20% egyéb kultúra (100 ha alatti támogatásba vont terület esetén 5 év alatt kell teljesíteni).’

A választható előírásokból ilyenek:

„- Növényvédőszer mentes tartós zöldugar/méhlegelő szegély fenntartása a bevitt terület legalább 25%-án legalább 3 évig, legalább 3 (vagy 6) m szélességben.”

Tulajdonképpen már ezeknek a betartása is vonzóvá teheti a pályázott földterületet a molnárgörény számára (ezzel nem mellékesen a mezei pocok, esetleg a hörcsög állományszabályozása is hatékonyabbá válik a területen). Még legkevésbé a túzok számára oly fontos vetésszerkezeti előírások betartására volna szükség. Mivel ezek zonális támogatások (csak MTÉT-területeken belül alkalmazhatók), a MTÉT-ek bővítésére lenne szükség a molnárgörény érdekében, annak preferált agrárterületein, hozzátéve azonban, hogy már a jelenlegi MTÉT-eken belül is nagyon sokat lehetne segíteni a faj élőhelyeinek javítása terén, mivel azok több ezer km2 – egyéb módon nem védett – molnárgörény-élőhelyet érintenek. Külön kiemelendő, hogy a rágcsálóirtószerek mellőzése itt vállalt tevékenység.

Ehhez kiegészítésképp az alábbi tevékenységek javasolhatók, legalább választható előírásként:

- Lucerna és gabona esetében táblánként 1 szénabála vagy szalmabála hagyandó a betakarítás után.

- Kukorica és napraforgó esetében a vetésterület 1%-án, egy folton 0,1 ha szántatlanul, lábon hagyandó a következő tavaszig.

- A támogatott terület gabona vetésterületének 1%-án, egy folton, aratás után, majd a következő évben a művelést mellőzni kell. A művelés az azt követő tavasszal indítható újra.

- A faj monitorozását kutatók a területen szabadon végezhetik.

Megfontolható egy „molnárgörény és hörcsög védelmi szántó tematikus előíráscsoport” létrehozása is azokon a területeken, ahol a két faj átfedően él. Ez esetben a hörcsög esetleges túlzott felszaporodását éppen a védendő ragadozója tarthatná kordában.

A mezsgyék védelmének lehetséges eszköze a természetvédelmi szempontból legértékesebbek (jó állapotú homoki vagy löszgyepek, gyepmaradványok, védett növény- és rovarritkaságok stb. élőhelyei) védetté nyilvánítása is.

Nem egyértelmű a tágabb élettér egyes, védett szántói visszagyepesítésének megítélése. A Hortobágyi Nemzeti Park például Egyek községtől délre több száz hektáron hajtott végre egy korábbi LIFE projekt keretében ilyen tevékenységet (jó hörcsög-élőhelyeken, lucernán előfordult ürge is). A kialakított gyepeket legeltetik és kaszálják, spontán módon azonban sem hörcsög, sem ürge nem jelent meg rajtuk. Mivel a mezei pocok is csak átlagos mértékben foglalja őket, pozitív hatása a molnárgörény számara kérdéses, igaz, ez a projekt keretein belül nem is volt cél. A „visszagyepesítési” programok ezért körültekintéssel indítandók.

 

3.3. Monitorozás és kutatás

A hatékony fajvédelem megalapozásához két fő kutatást kellene beindítani. Az egyik a túlnyomórészt gázolásokból származó, megtalált egyedeken alapuló országos monitoring kiépítése, a másik, ezzel összefüggésben, a taxonómiai helyzet tisztázása molekuláris genetikai módszerekkel. Ennek kibővítésével (több lókuszra) a hibridizáció mértékét is vizsgálni kellene.

A terepi adatok gyűjtése (→ Függelék 1., Minta 1, 2, részben 3) alapvetően a nemzeti park igazgatóságoknál zajlana, ahol – elsősorban a természetvédelmi őrszolgálat révén – biotikai adatokat eleve is gyűjtenek a megfigyelt és beazonosított molnárgörényekről. Ezt kellene kiegészíteni a tetemek begyűjtésével (→ Függelék 1., Minta 3), de a helyszínen már bomló tetemekből is célszerű szövetmintát venni és azt tárolni. Minden nemzeti park igazgatóságon létre kellene hozni egy átmeneti tetem- és szövet-tárolót (szakszerű, fagyasztásos tárolás). A helyszínen rögzítendő adatok, a tetembegyűjtés vagy szövetmintavétel és tartósítás-tárolás (tulajdonképpen mintavétel – átmeneti tárolás – adatfelvétel), ezt követően a további vizsgálatokra és végleges tárolásra eljuttatás, és a szükséges információk továbbadásának tervezett protokollja a nemzeti park igazgatóságok számára a Függelék 1. Az adatgyűjtés kritikus pontja a biztos elkülönítés a házi görénytől. A színezeten alapuló, legújabb határozókulcsot a Függelék 2. tartalmazza. Ez alapján a tipikus molnárgörények és hibridgyanús egyedek is fotózásra + szövetminta-vételre vagy begyűjtésre kerülnének. A biotikai adatközléshez segítséget nyújthat a kotorékok bejáratának felismerése (→ 2.3.3. fejezet).

A Magyar Közút Zrt. útellenőrei és a karbantartók rendszeresen összeszedik és feljegyzik az állattetemeket. Egy projekt keretében együttműködve kapcsolatot lehetne kiépíteni az üzemeltetővel, hogy valamennyi megtalált görény-tetemet gyűjtsék be, és azokat (a lelőhely adatainak felmérésével /út km + m/) továbbítsák a legközelebbi nemzeti park igazgatóságra. Az általuk szolgáltatott házi görény tetemek is segítséget nyújthatnak a tervezett molekuláris taxonómiai vizsgálatokhoz. A másik lehetőség, hogy egy országos molnárgörény-védelmi koordinátornak telefonon jelentenék az észlelést és le is fotóznák le a tetemet, (a lelőhely adatainak felmérésével /út km + m/, szerencsés esetben geokoordináták). Molnárgörény gyanúja esetén a koordinátor megszervezné, hogy a tetem ellenőrzésre, vagy begyűjtésre kerüljön. Mivel 10 év alatt csak 73 „görénygázolási” eset volt (→ 2.4.), a mennyiség még akkor is kezelhetőnek tűnik, ha a molnárgörény-lakta területeken az autópályák hossza még növekedni fog.

Hasonló bejelentési szisztémát lehetne kiépíteni egyébként „Citizen science” akció keretén belül általában az elütve talált állatok adatainak a gyűjtésére egy központi internetes oldalon. Az oldalon nem csak a molnárgörény (és házi görény) adatok gyűjtésére lenne lehetőség, hanem egyéb jól felismerhető fajokéra is (pl. hörcsög, sün, baglyok, stb.). A beküldés csak pontos helyszín megadásával (geokoordináta vagy út km + becsült vagy leolvasott út m) és fotó mellékeléssel lenne lehetséges.

A nemzeti park igazgatóságok által begyűjtött minták (tetemek, szövetminták) egy „archív központ”-ba (pl. a Kaposvári Egyetem Ragadozóökológiai Kutatócsoportja) kerülnének. Itt történne meg a begyűjtött minták tárolása és – az anyagi lehetőségek függvényében – post mortem feldolgozása (toxikológia, szaporodásbiológia, gyomortartalom stb.), és a felcímkézett minták további tárolása azok költségigényesebb további (pl. toxikológiai, molekuláris genetikai, állategészségügyi, parazitológiai) feldolgozásához. Amelyik eljuttatott tetem még nem bomlik, az ezekhez a széleskörű elemzésekhez használható. A központ ellátná a mintavételi adatok térinformatikai kezelésének központi szerepét is, a befutó megfigyelési adatok, fényképek stb. feldolgozásával. A tervezett archív központ teendőinek protokollja a Függelék 3.

Az archív központban összegyűlő, és másutt meglevő hazai preparátumokból származó mintákkal, és külföldi kapcsolatokon keresztül beszerzett, Kárpát-medencén kívül molnárgörény-mintákkal már elvégezhető lenne az alfaji kérdést tisztázó molekuláris taxonómiai vizsgálat is.

A hibridizáció kérdésének eldöntéséhez a taxonómiainál jóval költségesebb, több lókuszra történő molekuláris genetikai vizsgálatok szükségesek a taxonómiaihoz képest, melyekhez természetesen házi görény minták is kellenek. Előnyük viszont, hogy további pótolhatatlan ismereteket adnak (beltenyésztettség, palacknyak-hatás nyomának, genetikai változatosságnak a megléte, együttes előfordulása stb.), melyek az egyes populációk genetikai hasonlóságán túlmenően is alapvetőek a gyakorlati természetvédelem számára.

A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer optimális programjában szerepel a faj. A BMP I. programba javasolták, ami országos szintű, UTM-háló alapú faunisztikai adatgyűjtést jelent (Csorba & Pecsenye 1997). Részletesebb, populációs szintű monitorozást nem terveztek a molnárgörény esetében. Az előbbi javaslatok ezen a szinten jóval túllépnek. Fontos hangsúlyozni, hogy a gázolt állatok felmérésén alapuló monitoring eredményei – egyéb megfigyelésekkel összevetve – jól korrelálnak a tényleges állományváltozásokkal (Csathó A. személyes közlése).

Területbejárásos felmérése nagyon nehéz, mivel már egy néhány km2 területen, akármilyen alapos bejárással megtalált és beazonosított kotorékok száma sem tesz lehetővé biztos következtetéseket (egy állathoz több kotorék tartozik), bár, ha a bejárati nyílásokat vesszük kiszórt földdel az előtérben, azok száma esetleg csak legfeljebb kétszerese a ténylegesen ott élő molnárgörények számának (→ 2.3.3.). A házi görény lehetőségének kizárásához településtől minél távolabbi, minél nagyobb kiterjedésben nyílt élőhely választandó.

Lokális monitorozásra alkalmas, munka- és költségigényes módszer lehet az állandó helyeken végzett kameracsapdás megfigyelés, vagy kazlakon végzett ürülékgyűjtés – ami viszont nagy szakértelmet igényel –, illetve a két módszer kombinációja. A kameracsapda telepítése olyan kotorékhoz, mely közút mentén helyezkedik el (veszélyeztetettségi vagy gázolási esemény rögzítése), információval szolgálhat jövőbeni gázolás-megelőző technológia kialakításához is. Az ürülékgyűjtés DNS-mintavételt is lehetővé tesz további populációgenetikai vizsgálatokhoz.

Telemetriai vizsgálatok segíthetnének közutak mellett élő állatok veszély-elkerülési képességének, útkeresztezési hajlamuknak a tisztázásával kapcsolatban.

 

3.4. Környezeti nevelés, publicitás és kommunikáció

- Ismeretterjesztés és PR kapcsán pozitív példaként hangsúlyozandó, hogy a Magyar Posta 1974-es és 2003-as bélyegsorozatain is szerepel a faj. Egy igazán szép festménnyel ezt meg lehetne ismételni (pl. egy „Magyarország ragadozó emlősei” sorozat keretében).

- Legalább kétféle kiadványt lenne célszerű készíteni a fajról. Az egyik a vadásztársaságokat célozná. Ebben a molnárgörény jellemző kotorékadatai, fotója kerülne elsősorban ismertetésre, és annak magyarázata, miért fontos e faj védelme érdekében (is) a róka állomány-apasztása, a kóbor macska és kutya visszaszorítása.

A másik kiadvány a gázolási adatközlésben részt venni szándékozó „külsősök” számára íródna, és a faj meghatározását, küllemi leírását, a testméretek felvételezésének módját, az adat lokalizálását tartalmazná elsősorban.

- Szerencsés lenne, ha a közeljövőben „Év Emlőse” rangot kapna, és az észlelési adatokat annak honlapján kívül a nemzeti park igazgatóságok is gyűjthetnék.

- Mivel meglehetősen sokan foglalkoznak a fajjal (kutatók és természetvédők egyaránt), munkájuk jobb koordinálásához fontos lenne a Földikutya-védelmi Szakértői Csoport analógiájára egy hasonló koordináló szerepű, nem hivatalos, tanácsadói feladatkörű szervezet (Molnárgörény-védelmi Szakértői Csoport) létrehozása. A Csoport működését tekintve évente legalább egyszer ülésezne, központi módon levelezne, hasonlóan a többi hazai fajvédelmi szakértői csoport által végzett munkához.

 

3.5. Együttműködő szervezetek, lehetőségek

- Vadásztársaságok (róka, kóbor macska és kóbor kutya /predátorok/ gyérítése);

- Kutató- és oktató intézmények (pl. Kaposvári Egyetem Ragadozóökológiai Kutatócsoportja) (az adatkezelő hálózat központjának /archív központ/ működtetése);

- Kutató- és oktató intézmények (pl. Magyar Természettudományi Múzeum, Debreceni Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet) (molekuláris taxonómiai vizsgálatok elvégzése);

- Szakminisztérium (előbbi eredményei alapján fokozottan védetté nyilvánítás, ha az alfaj létezik, és a Kárpátoktól keletre nem él + lehetőleg a hörcsög teljes körű védetté nyilvánítása vagy a 3.1-beli javaslat szerinti jogszabálymódosítások); társtárcákkal tárgyalás természetvédelmi sebességkorlátozó bordák közúti telepíthetőségéről, a lehetőség kialakítása

- Nemzeti park igazgatóságok (biotikai adatok közlése az országos adathálózatra, gázolt állatok begyűjtése, átmeneti tárolása, további adatközlések, természetvédelmi kezelői munka /illegális tevékenységekre irányuló ellenőrzés, az elleni fellépés, gazdálkodók tájékoztatása stb./ ); sebességkorlátozó KRESZ-táblák kihelyezésének kezdeményezése a gázolás által különösen érintett útszakaszokon;

- Első fokú természetvédelmi hatóságok: sebességkorlátozó KRESZ-táblák kihelyezésének kezdeményezése a gázolás által különösen érintett útszakaszokon;

- NGO-k (információs kiadványok, esetleg népszerűsítő filmek készítése, részvétel az adatközlésben, illegális tevékenységekre irányuló ellenőrzés, gazdálkodók tájékoztatása);

- ELTE Útökológiai Munkacsoport;

 - magánszemélyek (részvétel az adatközlésben).

 

 

4. JAVASOLT INTÉZKEDÉSEK

 

4.1. Rövid távú célok (1-3 év)

1. Földművelésügyi Minisztérium: Intézkedések megtétele annak érdekében, hogy a rágcsálóirtó szerek használata visszaálljon legalább a 2014-2015 előtti szintre.

2. Földművelésügyi Minisztérium: Év Emlőse akció, és/vagy a „Citizen science” akció (→ 3.3.) megkezdése.

3. Földművelésügyi Minisztérium: Kezdeményezi, hogy újra postai bélyegen jelenjen meg a molnárgörény, kapcsolódva az előzőhöz.

4. Földművelésügyi Minisztérium (+ ELTE Útökológiai Munkacsoport): Megállapodás az autópálya-kezelőkkel a görénytetemekkel kapcsolatos adatszolgáltatásról.

5. Földművelésügyi Minisztérium: Társtárcákkal tárgyalás természetvédelmi sebességkorlátozó bordák közúti telepíthetőségéről, a lehetőség kialakítása

6. NGO-k: Kiadványok elkészítése.

7. Kutató- és oktató intézmények (pl. Kaposvári Egyetem Ragadozóökológiai Kutatócsoportja, ELTE Útökológiai Munkacsoport): Archív Központ létrehozása és működtetése.

8. Nemzeti park igazgatóságok: Gázolási adatok gyűjtése, tetemek és szövetminták gyűjtése (általában a monitoring) megkezdődik.

9. Kutató- és oktató intézmények (pl. Magyar Természettudományi Múzeum, Debreceni Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet): molekuláris taxonómiai vizsgálatok elvégzése (alfaji és hibridizációs kérdések tisztázása).

10. Kaposvári Egyetem Ragadozóökológiai Kutatócsoportja: Post mortem vizsgálatok (tetemek boncolásra gyűjtése és a boncolás protokoll szerinti elvégzése).

11. A legtöbb érintett szereplő: monitorozás, Molnárgörény-védelmi Szakértői Csoport létrehozása.

 

4.2. Hosszú távú célok (3-10 év)

1. Földművelésügyi Minisztérium: Agrár-környezetvédelmi támogatási rendszerbe beépülnek a „molnárgörény védelmi szántó” és „molnárgörény-védelmi és hörcsögvédelmi szántó” előíráscsoportok. A MTÉT-ek területe a faj fontos élőhelyein bővül.

2. Földművelésügyi Minisztérium: A természetvédelmi jogszabályok módosítása az alfaji státusz molekuláris taxonómiai tisztázását követően és a hibridekre vonatkozóan is.

3. Földművelésügyi Minisztérium: A hörcsög természetvédelmi jogi státuszának rendezése az előző eredményének függvényében (→ 3.1.).

4. Nemzeti park igazgatóságok: Értékes mezsgyék helyi védetté nyilvánításának kezdeményezése, segítségnyújtás azok védetté nyilvánításában az önkormányzatok felé.

5. Nemzeti park igazgatóságok: Az új MTÉT előíráscsoportokhoz csatlakozó gazdák számára tanácsadás és azok ellenőrzése megkezdődik. A tanácsadásban az NGO-k is részt vehetnek.

6. Nemzeti park igazgatóságok + elsőfokú természetvédelmi hatóságok: a frekventált útszakaszokon sebességkorlátozó táblák elhelyezésének kezdeményezése.

7. Nemzeti park igazgatóságok: Vadvédelmi kerítések létesítése és ellenőrzése valamely nagyobb projekt(ek) részprogramjaként a frekventált útszakaszokon, ahol a 3.2.1. szerinti egyéb feltételek is fennállnak.

8. Nemzeti park igazgatóságok, NGO-k, kutató- és oktató intézmények: közúti görényi-elütéseket GIS feldolgozása, valamint az eddigieknél hatékonyabb megelőző módszerek keresése.

 

 

5. ÖSSZEFOGLALÁS

 

A molnárgörény (Mustela eversmanii) az Európai Unión belül valószínűleg a Kárpát-medencén belül él legnagyobb mennyiségben, noha már elterjedésének nyugati pereméről van szó. Elképzelhető, hogy a fajt bennszülött alfaj képviseli.

Ebben az esetben indokolt fokozottan védetté nyilvánítása, hasonlóan más bennszülött fajainkhoz és alfajainkhoz. Ezzel egyidőben a természetvédelmi törvény korszerűsítésével a nem kívánatos hibridek védelme is megszüntetendő.

Egyik fontos táplálékállatának, a hörcsögnek a védelmi helyzetét ugyancsak javítani szükséges, melyre többféle lehetőség is rendelkezésre ál.

Szántóterületeken mindenféleképpen szükséges lenne egy molnárgörény védelmi szántó program elindítása, megfelelő előírások csoportjával, csatlakozva az aktuális agrárkörnyezetvédelmi programokhoz, a Magas Természeti Értékű Területek hálózatának keretében.

A gázolási adatokon és tetembegyűjtéseken alapuló országos monitoring-hálózat kiépítése és működtetése a fajra vonatkozó legalapvetőbb ismeretek (molekuláris taxonómiai kérdések, állományváltozások stb.) legmegbízhatóbb forrásává válhat.

A gázolás által leginkább érintett útszakaszokon sebességkorlátozó táblák kihelyezése, és a kevésbé agrársivatagi környezetűek esetében az elütések elleni védekezésképp megfelelő műszaki kialakítású vadkerítések telepítése és fenntartása indokolt.

A gázolással kapcsolatos ismeretek (tér- és időbeli eloszlás) és kameracsapdás megfigyelések (pl. közút-közeli kotorékhoz telepített) alapján a jelenleginél hatékonyabb gázolás-megelőző módszerek kidolgozása is fontos lenne.

 

 

6. Irodalomjegyzék (felhasznált és ajánlott)

 

Abramov, A. V. (2000): A taxonomic review of the genus Mustela (Mammalia, Carnivora). Zoosystematica Rossica, 8(2): 357.

Csathó, A. I. és Csathó, A. J. (2009): Elütött állatok Battonyán – Csemete Természet- és Környezetvédelmi Egyesület, Battonya-Szeged. 1-66

 Csorba, G. és Pecsenye K. (1997): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer X. Emlősök és genetikai sokféleség monitorozása. MTM, Budapest.

Davison, A., Birks, J. D. S., Griffiths, H. I., Kitchener, A. C., Biggins, D., és Butlin, R. K. (1999): Hybridization and the phylogenetic relationship between polecats and domestic ferrets in Britain. Biological Conservation, 87(2): 155-161.

Éhik, Gy. (1928): A mezei görény (Mustela eversmanni Less.) hazánkban – Annls. Hist-nat. Mus. Nat. Hung. 25: 1-38.

Faragó S. (2002): Vadászati állattan. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 330-335.

Frykman, I. (1972): Chromosome studies of Mustela putorius in tissue culture. Hereditas, 70(1): 59-67.

Gerlach, G. és Musolf, K. (2000): Fragmentation of landscape as a cause for genetic subdivision in bank vholes. Conservation Biology 14: 1066-1074

Heptner, V.G., Naumov, N.P., Yurgenson, P.B., Sludskii, A.A., Chirkova, A.F. és Bannikov, A.G. (2001): Mammals of the Soviet Union Vol. II, Part 1b. Smithsonian Institution Libraries amd the Nat. Sc. Found. Washington, D. C. 1133-1176.

Koshev, Y., és Genov, P. (2008). New record of steppe polecat (Mustela eversmanni Lesson, 1827) in Northwestern Bulgaria. Hist Nat Bulg, 19: 183-184.

Kurose, N., Masuda, R., Aoi, T., és Watanabe, S. (2000): Karyological differentiation between two closely related mustelids, the Japanese weasel Mustela itatsi and the Siberian weasel M. sibirica. Caryologia, 53(3-4): 269-275.

Lanszki, J. és Heltai, M. (2007): Diet of the European polecat and steppe polecat in Hungary. Mammalian Biology 72(1): 49-53.

Lanszki J., Heltai M. és Lehoczky R. (2007): Molnárgörény Mustela eversmanni Lesson, 1827. in: Bihari, Z., Csorba, G. és Heltai, M. (szerk.) 2007: Magyarország emlőseinek atlasza – Kossuth Kiadó, Budapest. 230-231.

Lanszki J. (2010): Molnár- vagy mezei görény (Mustela eversmanni Lesson, 1827). In: Heltai M. (szerk.): Ragadozó emlősök Magyarországon. Mezőgazda Kiadó. 51-53.

Lanszki, J. (2012): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai. Somogyi Múzeumok Közleményei: természettudomány 17(B): 154-157., 198-208.

Lariviére, S. és Jennings, A.P. (2009): Mustelidae (Weasels and relatives). In: Wilson, D.E. & Mittermeier, R.A. (eds.) Handbook of the Mammals of the World 1. Carnivores. Lynx edicions, Barcelona. 648-650.

Maran, T., Skumatov, D., Abramov, A.V. és Kranz, A. (2016): Mustela eversmanii. The IUCN Red List of Threatened Species 2016: e.T29679A45203762.

Ottlecz B. (2010a): Egy ismeretlen menyétféle: a molnárgörény. In: Heltai M. (szerk.): Ragadozó emlősök Magyarországon. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 155-162.

Ottlecz B. (2010b): A molnárgörény (Mustela eversmanni) mozgáskörzet-nagyságának és élőhely-preferenciájának vizsgálata a LAJTA-Projekt területén. Kutatási jelentés, 1. rész: 1-15.

Ottlecz B. (2010c): A molnárgörény (Mustela eversmanni) táplálék-összetételének vizsgálata a LAJTA-Projekt területén. Kutatási jelentés, 2. rész: 16-20.

Ottlecz, B. (2014): Molnárgörény Mustela eversmanni Lesson, 1827. in: Haraszthy L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon. Pro Vértes Közalapítvány. 709-711.

Ottlecz, B., Spakovszky, P. és Heltai, M. (2011): A molnárgörény (Mustela eversmanni) magyarországi előfordulási adatainak összegzése. Állattani Közlemények 96(1-2): 113-123.

Ottlecz, B. és Cserkész, T. (2016): A molnárgörény (Mustela eversmannii) táplálék-összetétele mezőgazdaságilag művelt élőhelyen, a Mosoni-sík területén. In: X. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia. Absztrakt-kötet. Magyar Biológiai Társaság. 64.

Rakonczay Z. (szerk.) (1990): Vörös Könyv. A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Šálek, M., Spassov, N., Anděra, M., Enzinger, K., Ottlecz, B., & Hegyeli, Zs. (2013): Population status, habitat associations, and distribution of the steppe polecat Mustela eversmanii in Europe. Acta Theriologica, 58(3): 233-244.

Shore, R. F., Birks, J. D. S., Afsar, A., Wienburg, C. L., & Kitchener, A. C. (2003): Spatial and temporal analysis of second-generation anticoagulant rodenticide residues in polecats (Mustela putorius) from throughout their range in Britain, 1992–1999. Environmental Pollution 122(2): 183-193.

Széky, P. (1974): Adatok a magyarországi mezeigörény biológiájához – Agrártudományi Egyetem Közleményei, Gödöllő. 45-61.

Vásárhelyi, I. (1941): Adatok a mezei görény életmódjához – Vadászújság 1/41.

Wolsan, V.M. (1993): Mustela eversmanni Lesson, 1827 – Steppeniltis. In: Stubbe, M. & Krapp, F. (eds.) Handbuch der Säugetiere Europas. Band 5/I Raubsäuger (Teil II). 770-816.

Wozencraft, W.C. (2005): Order Carnivora. in: Wilson, D.E. & Reeder, D.M. eds. (2005). Mammal Species of the World: a Taxonomic and Geographic reference. 3rd ed. Johns Hopkins Univ. Press. 532-628

 

7. Internet

Web1

http://maps.iucnredlist.org/map.html?id=29679

Web2

http://www.termeszetvedelem.hu/_user/browser/File/Natura2000/HD_17_adatlap_es_terkep_fajok_2013/Mustela_eversmanii.pdf

Web3

http://ova.info.hu/vgstat.html

Web4

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1761

Web5

http://www.iucnredlist.org/details/29679/0

 

 

FÜGGELÉK 1.

Javasolt terepi mintagyűjtési protokoll (Lanszki J.)

Potenciális minta típusok:

 

  1. fényképfelvétellel igazolt megfigyelés akár élő egyed, akár tetem fellelése esetén (minta 1)
  2. szövetminta fellelt tetemből (minta 2)
  3. Teljes tetem begyűjtése teljeskörű post mortem vizsgálathoz (minta 3)

 

Minta 1

A megfigyelő a lehető legtöbb fényképet készítse el. Tetem esetében annak mindkét oldaláról és különösen a határozó kulcsban megadott határozó bélyegekről készítsen felvételeket. Adja meg a fénykép készítés pontos időpontját, valamint helyét (lehetőleg GPS koordinátával) és küldje meg azt a heltai.miklos@gmail.com címre.

 

Minta 2

A fellelt tetemből csipesszel vegyen szőrszálakat, vagy késsel vágjon le kisebb izom-, vagy gerezna-darabokat. Feliratozható és simítózárral zárható zacskóba helyezze el és egyedi sorszámmal lássa el. Az egyedi sorszámhoz tartozó adatokat (a mintagyűjtés helye, ideje, a minta típusa, tárolás helye és az esetleges fényképfelvétel) küldje meg a heltai.miklos@gmail.com címre. A mintát fagyasztó szekrénybe tárolja.

 

Minta 3

A fellelt tetemet zárható műanyag zacskóba kell helyezni és egyedi sorszámmal ellátni. Az egyedi sorszámhoz tartozó adatokat (a mintagyűjtés helye, ideje, a minta típusa, tárolás helye és az esetleges fényképfelvétel) küldje meg a heltai.miklos@gmail.com címre. A mintát fagyasztó szekrénybe tárolja.

 

 

FÜGGELÉK 2.

A közönséges és a molnárgörény vizuális elkülönítése (Heltai M.)

 

A közönséges görény tipikus menyétféle, nyújtott, rugalmas testű ragadozó. Hasoldala sötétbarna, a pofarészen fekete maszk található, a szem mögött fehér folttal.

A molnárgörény nyári szőrzetében kevés pehelyszőrzet marad, színe zsemlesárga tónusú, szalmasárga, a hát koronaszőreinek vége gesztenyevörösbe hajlik (a hát sötétebbnek tűnik). A szeme körül, az orrán, mellső lábain a könyökig (néha a mellkasig és a hátsó láb bokáig) a farka vége a háti oldalon sötét feketésbarna. Téli bundája tömött, a pehelyszőrzet fehér és sűrű, a koronaszőrzet homokszínű, a szőrszálak vége fekete. A függesztőövek tájéka és a farok vége sötétbarna. A has télen-nyáron világos zsemlesárga, vagy homokszínű.

A molnárgörény elkülönítése a közönséges görénytől színezet alapján kérdéses lehet.

A törzs, a lábak és a farok színezete/mintázata, illetve azok átmenete alapján három bélyeget különíthetünk el (5. ábra), amelyekből ha legalább kettő megvan, akkor jó eséllyel molnárgörényről van szó:

- a farok alapi (farok tőhöz közelebbi) sárgásbarna szőrzet és a farok vége felé eső feketés/sötétbarnás színű szőrzet viszonylag élesen válik el egymástól.

- A hátsó lábak törzshöz közelebbi sárgásbarna szőrzete relatíve jól meghatározhatóan elválik a feketés/sötétbarnás színű szőrzettől, mely a lábvégeket is borítja.

- A mellső lábak törzshöz közelebbi sárgásbarna szőrzetének (mely ráhúzódhat a törzsre is) és a lábat fedő további feketés/sötétbarnás színű szőrzetnek a határvonala viszonylag jól látható.

A pofa mintázata nem egyértelmű faji bélyeg, de elmondható, hogy a molnárgörényre jellemzőbb világosabb sárgásbarna színezet ez esetben is segíthet a meghatározásban.

5. ábra (Heltai M. felvétele).

 

 

A FÜGGELÉK-II. kiegészítése (Molnár A.)

 

Összevetésképp egy kiskunsági példány, mely nagy valószínűséggel NEM molnárgörény (Lanszki J. felvétele):

 

 

 

A fajmegőrzési terv készítésében résztvevők abban állapodtak meg, hogy ezzel kapcsolatban 4 bélyeget szükséges kiemelni.

1. A mell sötét színe a torkon át az állig felhúzódik.

2. A sötét és a világos területek közti határ nem éles.

3. A farok sötét színére ez különösen igaz, tkp. összefügg a hátsó láb sötét területével.

4. Túl sok a sötét fedőszőr (bár a bunda átázott állapota ezt túlhangsúlyozza).

Végeredményben, a II. FÜGGELÉK-ben felsorolt három kritérium egyike sem teljesül, noha az állat megjelenése – első ránézésre – valóban azt sugallja, hogy nem házi görény (az oldal és a hát világos színe miatt).

 

 

FÜGGELÉK 3.

Az archív központ tervezett teendői (Lanszki J.)

 

 

Mustela post mortem vizsgálati adatlap                  

Minta száma/kódja:  ……………….…

Törzshossz:

cm

Boncolást végezte:

 

Farok hossz: 

cm

Vizsgálat ideje:

 

Hátulsó lábvég h.:  

cm

Gyűjtés ideje:

 

Testtömeg:  

g

  Ivar / kor:

 

Megjegyzés [2] :  

 

    Friss / Fagyasztott:

 

Színezet/mintázat jellemzők:     

 

Fénykép:

 

Elhullás közvetlen oka:

Seb/sérülés:    

 

Harapás helye
(fej, láb, ivarszerv, egyéb):

 

Fogak kopása:      

 

Tályog:    

 

Szőrzet:    

 

Törés: 

 

Szemek:   

 

Talppárnák:      

 

Péniszcsont: 

 

Karmok:

 

Zsírdepók bőr alatt, lágyékon (pont 1-3):

 

Fülek:

 

Zsírszövet minta:

 

  Külső paraziták:

 

Emlők állapota (tej / kolosztrum jelenléte):

 

Genetikai vizsgálat (…………... mintából):

 
Toxikológiai vizsgálat (nehézfémek, PCBk):  

 

Szerv

Súly

Szövettan

Fagyasztás

Megjegyzések

Szív

 

 

 

 

Máj

 

 

 

 

Lép

 

 

 

 

Jobb vese

 

 

 

Vesekő: I / N

Bal vese

 

 

 

Vesekő: I / N

Pajzsmirigyek

 

 

 

 

Jobb mellékvese

 

 

 

 

Bal mellékvese

 

 

 

 

Tüdő

 

 

 

 

Thymus

 

 

 

 

Hasnyálmirigy

 

 

 

 

Jobb here / petefészek

 

 

 

 

Bal here / petefészek

 

 

 

 

Szemek

------

 

---------------

 

Zsírszövet

------

---------------

 

 

Izom

------

---------------

 

 

Méh / ivarmirigyek

------

 

 

 

Agy / gerincvelő

------

 

 

 

Nyálmirigyek

------

 

---------------

 

Húgyhólyag

------

 

---------------

 

Gyomortartalom

 

---------------

 

 

Borda / csontok

------

---------------

 

 

Metszőfog

------

 

 

 

Koponya, korbecslés

------

 

 

 

Vér

------

---------------

 

 

Vizelet

------

---------------

 

 

Parazitológia

------

---------------