A HOTEK munkájának és múltjának bemutatása

Egyesületünk hosszú és fáradságos utat tett meg az elmúlt években, és igazi sikerutat járt be, attól függetlenül, hogy a helyi önkormányzat - más települések gyakorlatától eltérően - csak jelképesen segítette tevékenységét.

1991-ben HOTEK néven (Herman Ottó Természetvédő Kör) jelent meg néhány cikk a “Túrkeve” c. önkormányzati lap hasábjain, amely a táj természeti értékeiről, vagy épp csak hangulati beszámolókról szólt. Erre történt az, hogy néhány természetjáró fiatal 1991. novemberében “legálisan” is megalapította a Herman Ottó Természetvédo Kört, három taggal, pártoló tagok nélkül.

1992-ben még mindig csak a cikkekre, így a természetvédelmi ismeretterjesztésre szorítkozott a szervezet tevékenysége, mígnem néhány aktív tag lévén beléptek az egyesületbe az első gyerekek, mely kapcsán el lehetett kezdeni az aktív tevékenységeket. Ez eleinte madáretető készítésben és kihelyezésben volt jelen, míg nagyobb tervekre nem adtuk fejünket. 1993-ban az akkor még megyei jelentőségű Ecsegpusztai Természetvédelmi Terület mellett, Kóré-zugban részt vehettünk szerényen egy vízimadár védelmi élőhely-rekonstrukciós árasztás előkészítésében, ami kapcsán megszerveztük első természetvédelmi táborunkat Ecsegfalván, túrkevei gyerekek részére, akik később a szervezet aktív tagjai lettek.

1994-ben a helyi polgármester felkérésére felvállaltuk Víz napjától Madarak és Fák napjáig tartó “természetvédelmi hónap” megszervezését, mely kapcsán számos színvonalas városi rendezvény került megszervezésre. A nyár folyamán már két külön tábort szerveztünk, két külön korosztálynak. 1994. december 3-án a HOTEK Túrkevére hívott össze regionális környezet- és természetvédelmi találkozót, így alapító tagja és röviddel ezután környezeti neveléssel foglalkozó munkacsoportja lett, az azóta térségi környezet- és természetvédelemben egyre nagyobb jelentőséggel bíró nem kormányzati szervezetnek, a kiemelten közhasznú “Nimfea” Természetvédelmi Egyesületnek. Tekintve, hogy a HOTEK lett a legnagyobb tagszervezet, így ő vállalta fel a “Nimfea” Központi Irodájának működtetését is.

1995-ben hirdette ki az Európa Tanács második alkalommal az Európai Természetvédelem Évét “Gondolj a jövőre, védd a természetet” mottóval. Ezt a kiváló kiugrási lehetőséget kihasználva az év folyamán közel száz környezet- és természetvédelmi programot rendeztünk meg városi és kerületi szinten.
Ennek kapcsán végre elértük, hogy a város közvetlen vezetése is elismerte az egyesület közhasznú tevékenységét, és Túrkeve c. lapjában az alábbi méltató sorokat írta:
“A Herman Ottó Természetvédő Kör számos cselekedete vált idáig is hasznára Túrkeve városának. Nagyszerű akcióikat méltán elismeri a város, és szerény lehetőségeihez mérten támogatja is. Tevékenységük nagy hatással van nemcsak a tájvédelemre, hanem példa erejével hat a város oktatásügyére, szellemi, kulturális fejlődésére.”
Még ebben az évben tagságunk száma elérte a kétszáz főt, ami a város legnagyobb tagszámú civil szervezetévé emelte.

1996-ban bérbevettük és részben megvásároltuk a város keleti részén lévő Makkost (Hotek erdőt), ahol elkezdtük kiépíteni tagságunk aktív részvételével természetvédelmi tanösvényünket, és elkezdtük építeni a Fekete István Környezet- és Természetvédelmi Központot, ami egykoron egyesületünk bázisa és táboroztató helye lesz sok-sok környezeti nevelési rendezvénynek helyet adva. Az ősz folyamán az új tanévvel megalapítottuk a környezetvédelmi ismeretterjesztéssel és helyi közélettel foglalkozó lapunkat a “Nimfea” Természetvédelmi Egyesülettel közösen, a Zöld Híradót.

1997-ben továbbfejlesztettük természetvédelmi kezdeményezéseinket, programjainkat, és kidolgoztuk városra kiterjedő rendelet-javaslatunkat, mely a város környezetkultúrájának növelésével és helyi jelentoségű védelemre érdemes élőhelyek feltárásával foglalkozik.
Ezzel a munkával országos szinten negyedik, két harmadik, egy második, két első és egy kiemelt első helyezést vehettünk át a természetvédelmi feladatok ellátásáért felelős helyettes-államtitkártól három év alatt.
Túlléptük az ötszáz fős tagságot, és nyári megszervezett táboraink már öt helyen folytak több mint száz fő aktív részvételével.

1998-ban végleg leszakadva az esernyőszervezetről (megorizve a napi kapcsolatot azzal, közös irodában dolgozva), önálló jogi személyiséggel kiemelten közhasznú szervezetként bejegyezte a megyei bíróság a HOTEK-et az alábbi tevékenységekkel:
- A természetvédelem valamennyi szakterületének és azon belül kiemelten a madárvilággal és annak élőhelyével kapcsolatos védelem gyakorlati művelése, társadalmi elomozdítása, népszerűsítése.
- Az ifjúság széles körben való bevonása a madár- és természetvédelembe, helyes szemléletük kialakítása.
- Hazánk természeti értékeinek alapos megismerése, a szerzett tudásanyag rendszerezése, feldolgozása.
- Természetvédelmi javaslatok kidolgozása és az illetékes szervekhez terjesztése.
- Együttműködés az állami és önkormányzati természetvédelmi szervekkel.
- A természettudományi kutatások magas szinten való művelése.
- Kapcsolatok létesítése és fenntartása a hazai és külföldi természetvédelmi szervekkel.
- A környezet- és természetvédelemre vonatkozó rendelkezések megtartásának társadalmi ellenőrzése.
- Az Egyesület, a madártan, a madár- és természetvédelem fejlesztése terén, kimagasló érdemeket szerző személyek kitüntetése az erre a célra szolgáló egyesületi díjakkal. A díjak meghatározott szabály szerint oszthatók ki.
- Az Egyesület tevékenységének gazdasági megalapozása érdekében elsősorban a tágabb értelemben vett természetvédelem területén gazdálkodói és vállalkozói tevékenységet is kezdhet.
- Környezetvédelmi ismeretbővítés és tudásszint-fejlesztés, energiahatékonyság és a hulladékkezelés terén. Az egyesület részt vehet Magyarország szociális különbségeinek mérséklésében, illetve gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában.
- Magyarország hagyományainak őrzése, az egyesület névadójához méltó kezdeményezések néprajzi, helytörténeti és hagyományőrző céllal.

1998. április folyamán a Nemzetközi Föld napja alkalmából a Környezetvédelmi Minisztertől “Nimfea” Egyesülettel közösen átvehettük környezeti nevelési kezdeményezéseink elismeréseképpen a “Pro Natura” díjat.
Május 1-tol bérbevettük az önkormányzattól a Györffy Tanya Szabadidoközpontot, ahol kiépítettük Fekete István Oktatóközpontunk felépüléséig központunkat, számos környezeti nevelési, és szabadidő programos szolgáltatással, stabil lábra helyezve az addig csak támogatásokból fenntartott egyesületet.
Még ugyanebben az évben munkánk városi szintű elismeréséül egy főt juttathattunk be Túrkeve város képviselőtestületébe, aki feladatául tűzte ki a helyi demokrácia erősítését és a civil szervezetek fokozott támogatását.

Személyi háttér

Az egyesületet 1991-ben ifj. Szőllősi Kálmán, Kontos Tivadar és Sallai R. Benedek alapította meg utóbbi elnökletével, mely posztot alakulástól megőrzött 1998 októberéig.
1992-tol Faragó Anikó látta el a titkári teendőket számos iskolás beszervezésével, megalapozva a szervezet jövőjét. Munkáját alaposság és nagy lelkesedés jellemezte.
1993 őszétől a közgyűlés Szabó Andrást bízta meg az alelnöki feladatok ellátásával, és Bordács Zsuzsannát nevezte ki titkárrá, kik elsősorban a környezeti nevelési programokat helyezték előtérbe, és folytatták azt színvonalasan. Nevükhöz fűzhető egy kritikusan nehéz időszak sikeres átvészelése, és az egyesület stabil alapjainak továbbépítése.
1995-tol a jócskán megszaporodott tagságban az egyesület további jövőjét jelentősen meghatározó személyek tűntek fel számos későbbi elnökségi tag személyében.
Így 1996-tól a kibővített elnökségben helyet kapott Gyarmati András (aki 1998-tól alelnökként tevékenykedik), Szabó Tünde, Nagy Anikó, Forgács Mariann, Hajdú Péter (családostól) Finta Péter, Forgács Éva és Nagy Sándor (elnökségi tagok).
Ezévben Pabar Zoltán és Nagy Norbert első alkalommal átvehette az egyesület által alapított Herman Ottó Emlékdíjat az egyesületben kifejtett önkéntes munkájáért.
1998-tól újabb meghatározó személyiségek léptek be egyesületünkbe, és vettek részt munkánkban: Bacskai Attila, Győri József, Talpalló Piroska, Laskai Ferenc (és családja), id. Gyarmati András (és családja), Bornemissza Imre, valamint Barna Tamás (1998. októberétől megbízott elnök) személyében. Szintén nagyon fontos volt, hogy Vad Károlyt alkalmazni tudtuk függetlenített munkatársként, aki a Györffy Tanya működtetésében szerzett elévülhetetlen érdemeket.
Széll Antal, Csíder Lajosné, Monoki Ákos, Sallai Zoltán, Oszonics István, Harmos Krisztián, Kapocsi Judit és Sallai Károlyné az egyesület szakmai munkájában vállaltak meghatározó önkéntes szerepet, így az ő munkájukat külön köszönjük. Az egyesület valamennyi segítőjét és aktív tagját ezen a helyen lehetetlenség volna felsorolni, éppen ezért elnézést kérünk mindazoktól, akik a teljesség legkisebb igénye nélkül elkészített listánkból kimaradtak, viszont nekik is ezúton fejezzük ki köszönetünket és hálánkat minden más személlyel együtt, amiért önzetlenül segítették közös ügyünket, felépítve ezzel egyesületünket.